Tíz évvel a topčideri gyilkosság után még ma sem ismerni a tragédia körülményeit. A közvéleményben elterjedt spekuláció miatt, mely szerint Ratko Mladić hágai vádlott a kaszárnyában rejtőzködött Dragan Jakovljević és Dražen Milovanović kiskatona meggyilkolása idején, Olgica Batić, az áldozatok családjainak jogi képviselője kérvényezte a boszniai szerbek volt katonai parancsnokának meghallgatását. Predrag Savić, az áldozatok családjainak másik képviselője azonban – annak ellenére, hogy a titoktartás megsértése miatt bűnvádi eljárás indulhat ellene – kitálalt: a gyilkosság színhelyétől néhány méternyire egy titkos alagút bejárata volt elrejtve.
A hágai meghallgatás során Ratko Mladić tagadta, hogy köze lett volna a két kiskatona meggyilkolásához, ám a holland bírónak elárulta, hogy a szerbiai katonaság vezetőségéből ki az, aki ismerheti a kérdéses éjszaka részleteit. Mint megjegyezte, ez a személy a kaszárnyában tartózkodott a gyilkosság alatt. A meghallgatáson nem vehetett részt sem a szerbiai ügyészség, sem az áldozatok jogi képviselői. Az ügyvédek ezért kérvényezik majd Mladić újbóli meghallgatását, bár véleményük szerint nem sok esélyük van rá. Első lépésként követelni fogják annak a vezérkari tisztnek a meghallgatását, aki Mladić szerint ismeri a válaszokat.
Az áldozatok jogi képviselői elégedetlenek a hágai vádlott meghallgatásával kapcsolatban. Olgica Batić a jegyzőkönyv elolvasása után azt nyilatkozta, hogy a holland vizsgálóbíró kérdései annyira közönségesek voltak, mintha a jogi kar egyik elsőéves hallgatója tette volna fel őket.
– A bíró megkérdezte Mladićot, tudja-e, hogy a kiskatonákat meggyilkolták. A válasz erre az volt, hogy csak a sajtóból, és ez alkalomból részvétet nyilvánítana a családoknak. A kérdésre, hogy a gyilkosság idején ő vagy a testőrsége jelen volt-e a topčideri kaszárnyában, elutasító választ adott. Az utolsó kérdés az volt, hogy tud-e valamit a gyilkosságokról, Mladić pedig azt válaszolta, hogy nem, de ismer valakit, aki a véleménye szerint tudja, mi történt a kérdéses éjjelen – számolt be Batić. Az ügyvéd kiemelte, hogy tudják, kiről beszélt a hágai vádlott, de személyazonosságát addig nem fedik fel a nyilvánosság előtt, amíg át nem adják a kihallgatásról szóló kérvényt. Hozzátette, ez a személy lehet a kulcsa a topčideri gyilkosságok megoldásának.
– Ratko Mladić állításai ellenére a szerbiai ügyészség nem rendelte el a kérdéses személy kihallgatását. A többi között ezért is toporgunk évek óta egy helyben. Kérvényezni fogjuk a kihallgatást, és kíváncsiak vagyunk, hogy milyen indokkal utasítják majd vissza azt – mondta az ügyvéd.
Predrag Savić a két kiskatona gyilkosságának évfordulóján bejelentette, hogy egy titkos alagút bejáratából lőhettek rá az áldozatokra, ez pedig érthetővé teszi annak a szakaszvezetőnek a tanúvallomását, akinek Dražen Milovanović utolsó erejét összeszedve annyit mondott, amikor megérezte, hogy honnan lőttek: „Bentről, bentről”.
– A nyilvánosság számára ez új információ, tudniillik a védőügyvédeknek írásban meg lett tiltva, hogy beszéljenek a titkos bejáratról. Mivel az ügyészség igen hanyagul kezeli az ügyet, kénytelenek voltunk elárulni – mondta Savić.
Szavai szerint 2009-ig senki sem tudott a bejáratról, az azóta elhunyt Vladan Batić, a családok jogi képviselője azonban a helyszín bejárásakor rákérdezett, hogy mit zár a bokrok mögötti rozsdás ajtó. A katonaság emberei ekkor csak annyit mondtak, hogy egy üzemen kívüli trafóállomást. Savić beszámolója szerint a vizsgálóbíró ekkor hiába követelte az ajtó kinyitását, a katonák azt válaszolták, hogy senkinek sincs hozzá kulcsa, nem lehet kinyitni. Miután a vizsgálóbíró a városból akart lakatost hívni, a katonák kifeszítették az ajtót.
– Az ajtó belső fele nem volt rozsdás, a bejáratból nyíló alagút pedig fel volt mosva. Ezt követően bűnvádi eljárásra hivatkozva elrendelték, hogy hallgassunk a titkos bejáratról – mesélte az ügyvéd, aki szerint ebből a bejáratból lőtte le a tettes a kiskatonákat.
Dragan Jakovljević és Dražen Milovanović 2004. október 5-én vesztették életüket tisztázatlan körülmények között, miközben őrséget teljesítettek a Karaš nevű, különleges rendeltetésű földalatti létesítménynél. A vizsgálat, melyet Vuk Tufegdžić, a hadbíróság akkori vizsgálóbírója vezetett, azt állapította meg, hogy Jakovljević és Milovanović egymást ölték meg. Ám Svetozar Marović, Szerbia és Montenegró akkori elnöke egy független vizsgálóbizottságot is felkért, hogy fényt derítsen az esetre. A bizottság, melyet Božo Prelević vezetett, utólagosan megállapította, hogy a két katona nem halhatott meg olyan módon, amint az a hivatalos jelentésben áll. A szerbiai igazságszolgáltatás nem tudta megoldani ezt az esetet, ezért Washingtonba küldték, az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) szakértőihez, ahol megerősítették Prelević állítását, hogy a kiskatonákat meggyilkolták.
