Firic Péter számára a német juhászkutyák iránti rajongás már gyermekkorában meghatározóvá vált. A dreai születésű tenyésztő 1973-ban jutott első ebéhez, egy becsei származású német juhászhoz, Baltazárhoz, amellyel gyermekkori álma teljesült. Ezt követően egyre mélyebben megismerte a fajtát, majd 1977-ben már egy törzskönyvezett német juhászkutyát vett. Egy évvel később, 1978-ban Topolyán, a nagytestű kutyák kiállításán állított ki először, és ettől kezdve a német juhászkutya végérvényesen a család életének részévé vált.
Az első almot 1981-ben jelentették be az akkori vajdasági kinológiai szervezetnél, a későbbi almokat pedig már a Szerbiai Kinológiai Szövetségnél regisztrálták. A kennel hivatalosan 1986-ban kapta meg a Haus Mileševac nevet. A névválasztás a település régi elnevezéséhez kötődik, amelyhez Firic Péter erősen ragaszkodik. Mint mondta, tudatosan kerülte, hogy a kennel a családnevét viselje, inkább olyan nevet választott, amely a szülőhelyéhez kapcsolódik és egyedi módon képviseli tenyésztői munkáját.
A kiállításokon elért eredményeinek és szakmai munkájának köszönhetően hamarosan tenyésztési felügyelővé választották, ezt a tisztséget tíz éven át töltötte be. Később a szerbiai Németjuhászkutya-klub elnöki tésztségét töltötte be, amelyhez további szakmai képesítések megszerzésére is szükség volt. Előbb a német juhászkutyák bírálatára szerzett jogosultságot, majd az FCI I. csoportjába tartozó fajták esetében is levizsgázott, végül pedig összfajtás küllembíróvá vált. Ez azt jelenti, hogy valamennyi kutyafajta bírálatára jogosult, nemzeti és nemzetközi kiállításokon egyaránt.
Munkája során rendszeresen bíráskodik CAC- és CACIB-kiállításokon, valamint a rangos Best in Show versenyeken is, amelyeken az egyes FCI-csoportok legjobb kutyái közül választják ki a kiállítás abszolút győztesét. Bírói tevékenysége révén szinte az egész világot bejárta. Járt Indiában, Kanadában, Kínában, Afrikában, Magyarországon, Romániában, valamint számos más országban is.
Bár a tenyésztés és a bíráskodás hosszú éveken át meghatározta mindennapjait, Firic Péternek mindig volt egy régi álma: létrehozni egy saját kutyakiképző központot és kutyaiskolát. Ezt az elképzelést mintegy húsz évig nem tudta megvalósítani, később azonban lehetőség nyílt arra, hogy megvásárolják azt a területet, ahol ma az Etno Haus Mileševac működik.
A fejlesztések fokozatosan valósultak meg. Kialakítottak egy irodát, közösségi helyiségeket, valamint olyan tereket, amelyek kezdetben a tréningek, szemináriumok és kutyás rendezvények lebonyolítását szolgálták. Az évek során a hely egyre inkább családi és közösségi találkozóponttá vált, ahol születésnapokat, baráti összejöveteleket és különféle rendezvényeket is tartanak.
Az internet és a közösségi média révén egyre többen ismerték meg a komplexumot, így idővel megnőtt az érdeklődés a helyszín bérlése iránt. A birtok később egy faházzal és medencével bővült, aminek köszönhetően ma már családi ünnepségek és kikapcsolódást szolgáló programok helyszíneként is működik, miközben továbbra is megőrizte kapcsolatát a kutyás világgal.
Firic Péter hangsúlyozta, hogy mindazt, amit az elmúlt évtizedekben elért, nem tudta volna megvalósítani családja támogatása nélkül. Külön kiemelte felesége szerepét, aki a mindennapokban gondoskodott a kutyákról, miközben ő kiállításokra és bírói feladatokra utazott. Mint fogalmazott, egy ilyen életút csak családi összefogással építhető fel, ezért ma is hálával tekint szerettei támogatására. A német juhászkutyák iránti gyermekkori rajongás így az évek során nemcsak sikeres tenyésztői és bírói pályafutássá, hanem olyan családi vállalkozássá és közösségi térré nőtte ki magát, amely ma már az Etno Haus Mileševac vendégeit is fogadja.
