Bort, búzát, békességet, sötétségben fényességet!
Mit is kívánhatunk év végén, az új esztendő küszöbén embertársainknak és önmagunknak? A mögöttünk levő évben a tavaszi kiadós esőzések a búzának, a nyári trópusi melegek pedig a szőlőnek kedveztek. Ennyit kértünk, és ennyit is kaptunk, mert más nemigen termett. Sebaj, van bor, lesz lágy kenyér, biztatnak bennünket. Más meg akad behozatalból, az üzletek polcai nem maradnak üresen.
A fenyegetések és ijesztgetések ellenére a töltőállomásokon is van elegendő üzemanyag, az amerikai szankciók hatásait a nép még nem érzi a maga bőrén. Az olajfinomító áll, de a gyárakban folyik a termelés. Az aszály és az alacsony gabonaárak ellenére nem maradt felszántatlan a vajdasági róna. A tömegközlekedés zavartalanul folyik, a gépkocsik száguldanak utainkon, fényszóróik az éjszakában is fényességet árasztanak. Csupán az emberek szeme ragyog kevésbé.
Békességből már kevesebb jutott az óesztendőben. Az újvidéki tragédia felelősei továbbra is szabadlábon járkálnak, ezért országos megmozdulások, csendes és zajos tüntetések, zavargások voltak egész évben. Egyik tábor a másik ellen. A fellángolás megosztotta a nemzetet, polarizálta a politikai színteret. Még aki irtózott a közügyektől, az sem maradt közömbös. Választásokat követeltek, választási ígéreteket hangoztattak, majd év végére úgy tűnt, hogy elcsendesedett minden. Az emberek magukba borulnak, vágyakoznak, hogy az új esztendő újat hozzon, régi jótól meg ne fosszon. A nem hatalmi párt holdudvarához tartozók gyökeres társadalmi fordulatokban reménykednek, a hatalmiak pedig tovább erősítenék pozícióikat. Mindenki a maga érdeke szerint. Ha minden igaz, a nép 2026-ban kinyilváníthatja akaratát, és elválik, kinek hoz újat és kit foszt meg a régi jótól. A választások napján tenni is kell. Ki barát volt, az maradjon, ki elindult, az haladjon.
Olvasóinknak pedig a jövő év hozzon boldogságot, szeretetet, és ami a legfontosabb, adjon erőt, egészséget!
