2024. június 14., péntek

Kocsi Zoltán

Újvidéken születtem 1973. szeptember 11-én, azon a dátumon, amikor Savoyai Jenő diadalát ünneplik a zentaiak, vagy azon, amikor Oszáma bin Láden becsapott a New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyaiba. Születésemtől fogva Piroson élek, települést, de még utcát sem váltottam, egyedül házszámot. A 29-esből átköltöztem a 2-esbe. Az általános iskola után nyomdászinasnak álltam, de a négyéves technikum befejeztével a szakma nem fogott meg. Pályát váltottam, és az Újvidéki Egyetem Bölcsésztudományi Karának Magyar Tanszékére iratkoztam, 1999-ben szereztem oklevelet. Egyetemista koromban a Magyar Szó ösztöndíjasa voltam, ami nemcsak arra volt jó, hogy időközönként némi aprópénz csörgött a zsebemben, hanem nyaranta egy-egy hónapra betekinthettem az akkori „nagy” szerkesztőség morajló életébe, és nem csupán fényképről ismerhettem meg az ezredforduló nagy szerkesztőit és újságíróit. Ahol kezdtem ösztöndíjasként, ott folytattam kezdő újságíróként, vagyis az újvidéki rovaton, Góbor Béla szárnyai alatt. Váratlan fordulat révén a gazdasági rovat szerkesztője lettem, utána a Magvető mezőgazdasági melléklet főmunkatársa. Majd ismét a Gazdaság rovaton találtam magam, egészen addig, amíg még egy fordulat nem állt be, és kollégámmal váltakozva a Magyar Szó belpolitikai rovatának vezetőjévé és címlapszerkesztőjévé neveztek ki. Egyik héten tehát deszkfőnök, a másik héten a gazdasági rovat szerkesztője vagyok.

Cikkeim: