Az íráshoz fotógaléria kapcsolódik, amely ITT érető el.
A 24. Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferenciát ünnepélyesen megnyitották szombaton délelőtt. Az idei rendezvényt ismét nagy érdeklődés kísérte. Mintegy 150 egyetemi hallgató, doktorandusz és fiatal kutató érkezett a tudomány és a művészet különböző területeiről, hogy bemutassa kutatásait és részt vegyen a szakmai programokon. A november 27–30. között zajló eseménynek a Szabadkai Műszaki Szakfőiskola ad otthont, az az intézmény, ahol a VMTDK első konferenciáját is megtartották.
A megnyitón Csányi Erzsébet, a VMTDK Tudományos Bizottságának elnöke hangsúlyozta, hogy a rendezvény ma is ugyanazt a szerepet tölti be, mint indulásakor, teret biztosít a vajdasági magyar fiatalok kutatói és alkotói kibontakozásának. Beszédében kiemelte, milyen fontos, hogy a tudományos pályára készülő diákok saját közegükben találjanak szakmai támogatást és inspirációt.
– Egy rendkívüli év után nyitjuk meg a VMTDK kapuit és ebben az időszakban az egyetemisták meghatározó szereplőkké váltak. Ugyanakkor az univerzitás, az egyetem autonómiája központi kérdéssé vált, természetesen a jogállam kérdése mellett. Így tehát nem véletlen, hogy a konferencia központi témája az igazság. A VMTDK vajdasági talajban gyökerezik és épp itt a Szabadkai Műszaki Szakfőiskolán indult az első VMTDK. Innen, nőtt ki a kezdeményezés, és a saját igényeinkhez igazítjuk mindazokat a játékszabályokat, amelyek ezt meghatározzák, és éppen ezért vagyunk büszkék rá, és ezért élmény számunkra mert a miénk – mondta Csányi Erzsébet.
A konferencia iránti érdeklődés évről évre nő, amit Csányi Erzsébet ismertetése szerint az is mutat, hogy idén is gyorsan és gördülékenyen zajlott a jelentkezés. Emelte ki, hogy a vajdasági fiatalok mellett a Kárpát-medence több régiójából érkeztek résztvevők, Magyarországról, Szlovákiából és Csehországból is.
Mint mondta, a VMTDK egyik legnagyobb értéke, hogy megőrzi azt a sajátos délvidéki szemléletet, amely egyszerre épít a helyi tapasztalatra és teremt kapcsolatot a nemzetközi tudományos közeggel.
Csányi Erzsébet kiemelte, hogy a VMTDK legfontosabb célja ma is az, hogy a fiatalokat az alkotómunkában elsősorban igényességre ösztönözze, miközben a fegyelem, a szabadság, a játékosság és a szakmai függetlenség értékeire neveli őket. Hangsúlyozta, hogy a tudomány és a művészet szabadok akarnak lenni, hiszen lényegük éppen az, hogy teret adjanak a gondolat szárnyalásának, és lehetővé tegyék valami új létrejöttét, olyasmit, ami korábban még nem létezett.
Snejder-Sára Ildikó, az újvidéki Európa Kollégium Egyetemista Központ igazgatója beszédében hangsúlyozta, hogy az intézmény az elmúlt időszakban tudatosan választotta a szakmai stabilitás útját.
– Mi az Európa Kollégiumban arra törekedtünk, hogy a körülöttünk zajló felfűtött történések és külső zajok helyett a szakmai munkára és a fejlődésre helyezzük a hangsúlyt. Mert meggyőződésünk, hogy hallgatóink érdekében ez az egyetlen helyes út. Büszkén mondhatom, hogy ennek az elköteleződésnek, valamint mentoraink és hallgatóink kitartó munkájának köszönhetően a kollégium idén is jelentős számú dolgozattal képviselteti magát a VMTDK-n. Ezekben a helyzetekben is kitartottunk amellett, hogy a saját hatásköreinken belül biztosítsuk a kollégistáink számára a folytonosságot, a stabilitást és a szakmai előrehaladás lehetőségét. Öröm számunkra, hogy mind az Európa Kollégium, mind a Magyar Nemzeti Tanács mindent megtett azért, hogy ebben a bizonytalan időszakban a hallgatók számára az ösztöndíjak is biztonságban maradjanak. Hisszük, hogy a tudományos élet tartóoszlopa nem a politizálás, hanem az a következetes munka, amely a tudományok gazdagságát és előrelépését szolgálja. Mi ezt választottuk, és ebben kívánunk továbbra is partnerek lenni: a tehetséggondozásban, a hallgatók kutatómunkájának támogatásában, valamint azoknak a lehetőségeknek a biztosításában, amelyek a tudományos publikációk és a doktori képzések felé vezetnek – szögezte le Snejder-Sára Ildikó.
Lajkó Flórián, a 2024-es Kristálygömb Díj nyertese is megszólalt a megnyitón, és köszöntőjében arról beszélt, milyen élményt jelentett számára a tavalyi elismerés.
– Amikor tavaly átvehettem ezt a kitüntetést, hosszú ideig fel sem tudtam fogni, hogy valóban én lettem a díjazott. Idő kellett ahhoz, hogy tudatosuljon bennem, mire mez megtörtént már elértünk ehhez a pillanathoz, eltelt egy év. Nagy öröm számomra, hogy ez a konferencia immár csaknem egy negyedszázada ugyanilyen dinamikusan működik, és hogy részese lehettem ennek a közösségnek. Sokszor elgondolkodtam azon, vajon tényleg szükségem van-e a VMTDK által nyújtott kutatásra. Az élet azonban bebizonyította, hogy igen, szükség van rá, és a VMTDK-nak van létjogosultsága. Hiszen amellett, hogy kapukat nyit ki a tudományos világ felé, olyan emberek kerültek mellém az életben, akik a mai napig mellettem állnak, akikre mindenben számíthatok tudományos kérdésekben és a mindennapi életben is – emelte ki Lajkó Flórián.
A megnyitóbeszédek után a konferencia első szakmai programpontjaként megtartották a plenáris előadást is. Dr. Pósa Mihály, az Újvidéki Egyetem Orvostudományi Karának, a Gyógyszerésztudományi Intézetegyetemi tanára, Élettelen élet: a kezdetek címmel tartott előadást.
A 2025. évi Kristálygömb-díjat idén Sóti Juli vehette át. A díjazott arról beszélt, milyen jelentőséggel bír számára ez az elismerés, különösen a vajdasági könnyűzenei közeg szempontjából.
– Nekem ez óriási öröm. Egyetemistaként háromszor voltam szekcióelső, de akkor még nem gondoltam arra, hogy mindennek később ilyen súlya lehet. Őszintén meglepődtem, amikor értesítettek, hogy a jelöltek között vagyok, és valahol azért tartom ezt fontosnak, mert a vajdasági zenész közösség nagyon megfogyatkozott. A könnyűzene itt kevés pozitív visszajelzést kap, kevés támogatást, a klubélet szinte teljesen kihalt, a fiatalok pedig a koronavírus-járvány óta alig mozdulnak ki. Azoknak a zenekaroknak, akik itt szeretnének saját zenét létrehozni, körülbelül nulla esélyük van egyről a kettőre jutni. Én az utammal szeretném inspirálni őket, hogy ne adják fel, mert bár kevés a lehetőség, a táptalaj mégis megvan. Ha van mag, és van idő locsolni, lehet belőle valami, még ha ez hosszú harc, sok visszautasítással. Nekem is, és remélem más zenészeknek is ez a díj egy olyan visszaigazolás, ami azt üzeni, hogy igenis szükség van arra, hogy könnyűzenével foglalkozzunk, hogy alkossunk – mondta el Sóti Juli.
Nyitókép: Ótos András felvétele
