A magyar nyelv napja igencsak „fiatal” ünnep, hiszen csupán 2011 óta jegyezzük a mai napon, az az esemény azonban, amelynek emlékére megalapították, immár 181 évvel ezelőtt történt. 1844. november 13-án fogadták el ugyanis azt a törvényt, amely a magyar nyelvet hivatalossá tette Magyarországon. Az országgyűlés, a hivatalok és a tanítás nyelve a magyar lett: meghatározták egyebek között, hogy „az országgyüléshez bocsátandó minden kegyelmes királyi Leiratok, Előadások, Válaszok, és Intézvények ezentúl egyedül magyar nyelven adassanak ki”, az „országgyülési nyelv ezentúl kirekesztőleg a magyar lészen”, valamint „az ország határain belőli iskolákban közoktatási nyelv a magyar legyen”.
Fontos mozzanat, hogy egy idegen nyelv, mégpedig a latin ellenében tették államnyelvvé a magyart, a reformkor egyik legnagyobb eredményeként. Mindez nem előzmény nélkül alakult így: a folyamat, amelyet a magyar nyelv ügyéért való küzdelemnek nevezünk, magában foglalta a nyelvújítás évtizedeit és az anyanyelvi lapkiadás, színművészet, irodalom fejlődését. A történelmi visszatekintők beszámolnak arról, hogy a reformkor idején fokozatosan vitatták meg a magyar nyelv ügyét az országgyűléseken, míg végül megszületett az 1844. évi II. törvénycikk az államnyelvről – ezt ünnepeljük november 13-án, a magyar nyelv napján.
Valóban ünnepként kell tekintenünk erre a napra, mert mi is birtokában vagyunk mindazoknak a kiváltságoknak, amelyekért sokan, sok évig küzdöttek – és küzdenek ma is. A jeles nap lényegét mi, külhoni magyarok érezhetjük át igazán. A 181 évvel ezelőtti törvény mondatai számunkra meglehetősen ismerősen csengenek, ma is időszerű törekvés ugyanis, hogy a hivatalos nyelvhasználat és az oktatás során magyarul szólalhassunk meg. Mindez ugyancsak nem előzmény nélküli: Vajdaságban is sokan, sokat küzdöttek és küzdenek a hivatalos nyelvhasználatért, az anyanyelvű oktatásért.
A mi dolgunk az, hogy ezt megbecsüljük, és bátran használjuk a magyar nyelvet, hiszen alkalmas arra, hogy kifejezzük magunkat az élet bármely területén. A magyar nyelv ügyéért mi magunk tehetünk a legtöbbet azzal, ha rácsodálkozunk a kifogyhatatlan szókincsére; ha észrevesszük állandósult szókapcsolatainak páratlan gazdagságát; ha kihasználjuk a magyar nyelv játékosságát, kreativitását, és akár részt veszünk a nyelvújítás soha le nem záruló folyamatában; ha verset olvasunk vagy írunk; ha tudományos szöveget alkotunk; ha fenntartással fogadjuk az idegen szavakat, noha tudjuk, hogy szókincsünk tekintélyes része idegen eredetű. Bencze Imre szavaival: „Pedig tudjuk, hisszük, valljuk: gazdag nyelv a magyaré, / Rajtunk áll, hogy tiszta, pontos és játékos marad-é.”
Nyitókép: Illusztráció (MTI)
