Kek Zsigmond, Rehák László, Vébel Lajos, Varga László, Vukovics Géza, Kalapis Zoltán, Petkovics Kálmán, Erdélyi Károly, Sinkovits Péter, Csorba Zoltán, Kubát János, Bálint Sándor, Juhász M. Erzsébet, Kókai Péter, Pressburger Csaba és Varjú Márta – az ő sorukhoz csatlakozni ugyanakkora kiváltság, mint 17 évvel ezelőtt a Magyar Szó munkatársává válni. A Magyar Szó 16 korábbi főszerkesztője más-más korszakban, illetve politikai-társadalmi miliőben irányította a lapot és alakította annak szerkesztéspolitikáját, ugyanakkor legalább egy princípium az időn túllépve összekapcsolja tevékenységüket: az anyanyelvű tájékoztatás és a Magyar Szó megőrzése, illetve a lap folyamatos fejlődése iránti elkötelezettség. Nem lesz ez másként a jövőben sem. Hittel valljuk, hogy Magyar ember Magyar Szót érdemel. Ugyanakkor nemcsak az anyanyelvű tájékoztatást érdemli meg a vajdasági magyarság, hanem a színvonalas, a közösség érdekét szem előtt tartó elvek nyomán megvalósuló, a magyar szellemiséget tükröző, az etikai elvárásoknak megfelelő és a kor elvárásaihoz alkalmazkodó igényes tájékoztatást. A Magyar Szó küldetése és feladata, hogy magyarul tájékoztasson mindarról, ami meghatározza a magyar nép, ezen belül is a vajdasági magyarság kollektív tudatát.
A színvonalas újságírás biztosítása érdekében az elkövetkező időszakban a Magyar Szó nagy hangsúlyt fektet a lap készítésében résztvevő munkatársak szakmai kompetenciáinak erősítésére, hiszen a tudás olyan kard és pajzs, amivel a legeredményesebben lehet tekintélyt kiharcolni, illetve megvédeni. A tudatos és átgondolt nemzedékváltást ugyancsak a prioritások közé emeljük. A Magyar Szó nem lehet csupán szemlélője a generációváltásnak, a folyamat aktív alakítójának kell lennie. A nemzedékváltással kapcsolatos intézkedések biztosan nem a látványosak közé tartoznak, ám hosszú távon talán annyi gyümölcsöt fakasztanak, mint egy másik sem. Sokan ma nem lehetnénk ott, ahol vagyunk, ha a Magyar Szóban korábban nem lettek volna ott a nagy öregek, akik kiemelt feladatként tekintettek a sajtómunkások következő nemzedékének tudatos kinevelésére.
Az olvasóval való folyamatos kapcsolattartás a jövőben nem kizárólag a már korábbról ismert projektumok révén valósul meg, a közvetlen kommunikáció újabb felületeit alakítjuk ki hamarosan. Szintén a vajdasági magyarság többsége igényeinek való megfelelési szándék diktáltja a vallásrovat visszaállítását a hétvégi lapszámban. Mivel a bezárkózásnak és az elzárkózásnak szinte soha, és az életnek egyetlen területén sincsen pozitív hozadéka, egy fogyatkozó nemzeti kisebbségi közösség, illetve napilapja esetében hatványozott jelentősége van a nyitásnak, keresni kívánjuk az együttműködés lehetőségét mind az anyaországi, mind a szerbiai médiumokkal.
Az elmúlt évtizedekben a Magyar Szó kapcsán gyakran elhangzott az egyetlen, az első, vagy akár a legjobb szó. Szerbia egyetlen magyar nyelvű és egyetlen kisebbségi nyelven megjelenő napilapja, az ország második és a nyugat-balkáni térség egyik legrégebbi napilapja, az első lap az országban, amelyik áttért a számítógépes szövegszerkesztésre… A Magyar Szónak méltónak kell maradnia múltjához, és fel kell készülnie a jövőre. Mert csak az marad fenn, aki képes alkalmazkodni.
Magyar Szó – vajdasági magyar élet hírnöke, aki bízik a magyar élet megmaradásában a szülőföldön, és abban, hogy ahol élet van, ott remény is van.
Nyitókép: Ótos András felvétele
