A felnőttek a szokásosnál is nagyobb aggodalommal tekintenek az új tanév kezdetére, alakulására. Ám ezekből a szorongásokból, a feszültségekből, aggályokból jó lenne, ha a kis- és nagydiákok minél kevesebbet érzékelnének. Joguk van a gondtalan, örömteli tanévkezdésre, arra, hogy az előttünk álló hónapokban is csak a tanulásra, a tudásszerzésre legyen gondjuk. Gyűjtsék és éljék meg azokat az élményeket, amelyeket csak gyermek- és kamaszkorban lehet megélni. Az pedig a felnőttek felelőssége, hogy az iskolát, a tanulást ne érezzék mókuskeréknek a gyerekek, fiatalok.
Amióta létezik iskola, az elsősök izgatott kíváncsisággal várják, milyen ez az intézmény, amelyről annyit hallottak már. A többi kis- és nagydiák mindenekelőtt az osztálytársakkal – barátokkal, haverokkal – való találkozás miatt örül a tanévkezdésnek. Persze, az is érdekli őket, lesz-e új tanáruk, új tantárgyuk, érkezik-e új osztálytárs.
A világ eddig soha nem látott gyorsasággal változik. Bizonyos alaptudásra szükség van, és fontos, hogy a gyerek megtanuljon tanulni. Ha ez utóbbit nem sajátítja el, hogyan lesz felkészült az egy életen át tartó tanulásra, hogyan hajtja majd évtizedeken át a tudásvágy? Hiszen, azt mondják, a mai alfa generáció 60–65 százaléka olyan szakmákban, munkakörökben dolgozik majd, amelyek ma még nem is léteznek. És azt, hogy erre majdan készen álljon, az iskola alapozza meg. E tanévben is.
Nyitókép: Pixabay
