A hagyományok szerint a május 1-jét megelőző nap délutánján, estéjén állítják a májusfát. A szalagokkal és virágokkal díszített sudár fa Európa-szerte a természet újjászületésének jelképe, és szerves része az ifjúság tavaszi szokásainak.
A májusfát hajnalfaként és jakabfaként is említi a néprajz: ezen elnevezések a szokás vallásos magyarázatához kötődnek. E szerint térítő útjukon Szent Jakab és Szent Fülöp apostolokhoz szegődött Valburga szűz hajadon, akit a pogányok emiatt rágalmaztak. A leány elővette vándorbotját, letűzte a földbe, letérdepelt elé, és imádkozott: a botja a pogányok szeme láttára kizöldült. A legenda révén kialakult zöldág-kultuszhoz kapcsolódó magyar népszokást először 1502-ben jegyeztek fel, de egyes magyar vidékeken a mai napig májusfát állítanak a hajadon lányok háza elé az udvarlóik. Másutt az a szokás, hogy egy közös májusfát állít a közösség, általában táncos népünnepély keretében.
Ezt a hagyományt egyre több vajdasági településen is felelevenítik. Sokan azonban a májusfa állítását a szintén május 1-jéhez kötődő munka ünnepéhez kötik. Történelmi szempontból viszont a népi szokások jóval megelőzték azokat a munkásvédelmi mozgalmakat, amelyek elsősorban a nyolcórás munkaidő bevezetését szorgalmazták az 1800-as években. Az akkor megfogalmazott követelések révén kiáltották ki először 1890-ben az Egyesült Államokban, majd 1904-ben világszinten is május 1-jét a munka ünnepévé. A munkások által elért gazdasági és szociális vívmányok emléknapja 1955 óta katolikus egyházi ünnep is, így holnap a munkások védőszentjeként Szent József napját is ünnepeljük.
Nyitókép: Lakatos János illusztrációja
