2024. június 14., péntek
KAPCSOLÓDÓ KOMMENTÁR

Az iskolában nincs helye az erőszaknak

HETI KÖRKÉRDÉSÜNK
Hogyan védené meg a pedagógusokat a diákagressziótól?

Nagyobb felhatalmazást biztosítanék a számukra – 29%
Biztonsági személyzet jelenlétével az iskolákban – 3%
A tanítók, tanárok tekintélyének visszaállításával – 42%
Az erőszakos tanulók szigorú megbüntetésével – 21%
Egyedi esetekről van szó, nem kell őket felfújni – 1%
Semmi szükség sincs a pedagógusok védelmére – 4%

Az iskolai erőszak témája mindig aktuális, legyen szó akár a diákok egymás közötti agressziójáról, a tanárok diákok felé irányuló bántalmazó viselkedéséről, vagy éppen arról, amikor egy diák támad rá a pedagógusra. Jelenleg társadalmilag ez utóbbi jelenség kapja a nagyobb figyelmet.

Akárhogy is vélekedünk a kérdésről, azt be kell látnunk, hogy az iskolai agresszió kérdése összetett megoldást kíván. Az empátia, a kölcsönös tisztelet és az együttműködés előtérbe helyezésével sok konfliktus elkerülhető lenne. Fontos lenne, hogy a pedagógusképzésben nagyobb hangsúlyt kapjon az érzelmi intelligencia fejlesztése és a konfliktuskezelési technikák elsajátítása, illetve, hogy a tanárjelölteket megfelelően felkészítsék arra, hogy hogyan tudnak erőszak alkalmazása és a diákok megfélemlítése nélkül kialakítani egy motiváló, együttműködésre ösztönző, biztonságos teret az osztályteremben.

De nézzük, mit gondolnak erről a kérdésről az olvasóink.

A legtöbben úgy vélik, vissza kellene állítani a tanárok tekintélyét annak érdekében, hogy a diákok ne engedjék meg maguknak velük szemben az agresszív fellépést. Néhány évtizeddel ezelőtt alapvető volt, hogy az idősebbekkel, a társadalmi rangban felettünk állókkal kérdés nélkül tisztelettel bánunk. A megkérdőjelezhetetlen tekintélyű tanítók így viszonylag könnyen fegyelmezték a gyerekeket. Manapság azonban már egészen más szemléletben nőnek föl a gyerekek: családon belül számít a véleményük, fontosak a szükségleteik, szem előtt tartják az igényeiket. Ezt tapasztalják otthon, és ezt várják el az iskolában is. A hagyományos tekintélyelvű oktatáshoz szokott pedagógus így könnyen eszköztelennek érezheti magát. Van azonban a tekintélynek egy másik fajtája, ami a kölcsönös tiszteleten alapul. Ebben az esetben a pedagógus a diák autonómiáját tiszteletben tartva lép föl még konfliktusos helyzetekben is. Ilyen környezetben a legtöbb diák tiszteletet fog mutatni a tanára felé, hiszen pontosan tudja: az nem él vissza a hatalmával, nem célja őt bántani, sőt amiben tudja, támogatja.

Szintén említésre méltó azoknak az olvasóknak a száma, akik nagyobb felhatalmazást biztosítanának a pedagógusok számára, vagy az erőszakos tanulók szigorú megbüntetésével kezelnék a problémát. Valóban sok pedagógus panaszkodik arra, hogy meg van kötve a kezük, ha neveletlenséggel vagy fegyelmezetlenséggel találják szemben magukat. A nagyobb felhatalmazás bizonyos mértékig eredményes lehet, de az alapvető problémát nem oldja meg: egyes diákok továbbra is feszültek, agresszívak, fegyelmezetlenek lesznek. Ezért lenne fontos, hogy a felhatalmazás mellett megfelelő képzést is kapjanak a pedagógusok a konfliktuskezelés és az érzelmi intelligencia fejlesztése terén.

A pedagógia és a pszichológia tudományának jelenlegi állása szerint a büntetés helyett a következményekre érdemes helyezni a hangsúlyt. A büntetéssel legtöbb esetben mindössze a hatalmunkat gyakoroljuk, a következmény azonban sokkal szorosabb kapcsolatban áll a kihágással. Ha egy diák teljes erőből hozzávágja a kosárlabdát a tanárhoz, akkor büntetésképpen például kaphat egy megrovót. A viselkedése következménye ellenben lehet az, hogy bizonyos ideig nem vehet részt labdajátékokban, hiszen fennáll az esélye annak, hogy megint szándékosan sérülést okoz valakinek. A két megközelítés közötti különbség leginkább abban fogható meg, hogy mit szeretnénk elérni: olyan diákot, aki nem mer agresszívan fellépni, mert fél a megtorlástól, vagy olyat, aki megtanulja, hogy minden cselekedetének következménye van.

Nem sokan gondolják, hogy a biztonsági személyzet jelenléte az iskolában valódi megoldást jelentene a problémára. Egyet tudok érteni velük: az iskolarendőr vagy a biztonsági őr rövid távon talán növelheti az iskola biztonságát, hosszú távon azonban éppen a bizonytalanságot, a tekintélyelvűséget, a ridegséget építené az iskolában, ami előbb-utóbb további agresszív kitörések táptalajául szolgálna. A hangsúlyt az iskolai közösségépítésre és a megelőzésre kellene helyezni, ez pedig nem a biztonsági személyzet feladata és hatásköre.

Szintén nem sokan vannak, akik azzal bagatellizálják el a problémát, hogy a pedagógusokat nem kell megvédeni semmitől, vagy hogy egyedi esetekről van szó, amelyekkel nem kell különösebben foglalkozni. Az oktatási rendszernek feladata lenne, hogy támogassa a pedagógusokat a munkájukban: a képzés és továbbképzések során erőszakmentes eszközöket adjon a kezükbe, és biztosítsa számukra a biztonságos munkakörülményeket.

Mindnyájan szeretnénk gyors és egyszerű megoldást találni a pedagógusok ellen irányuló agresszióra, de valódi eredményeket csak a probléma gyökerére összpontosítva érhetünk el. A pedagógusok nagyobb felhatalmazása, a tekintély visszaállítása és a resztoratív módszerek alkalmazása mind hozzájárulhatnak a probléma csökkentéséhez. Az iskolai közösségépítés és a megelőzés azonban kulcsfontosságú ahhoz, hogy hosszú távon biztonságos és támogató környezetet teremtsünk az iskolákban.

Nyitókép: Pixabay