Budapesten, a Dankó utcában a vallásszabadságért virrasztottak csütörtökön az Iványi Gábor metodista lelkész (és egykori szabad demokrata képviselő) által vezetett Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség tagjai a többi megjelenttel együtt, nyitott rendezvényről volt ugyanis szó. A híradások szerint a „virrasztás” nem csendesen, halk imádkozással telt el, sokkal inkább politikai szónoklatoktól volt hangos.
Különös virrasztás lehetett ez, ahol mintha a vallásszabadságot védelmező vallási érzés – akárcsak a három kiválasztott tanítvány Jézus gyötrődésének ama emlékezetes napján – mély álomba szenderült volna, hogy átadja a helyét a nagy hévvel ébredő, pártérdekelvű politikai hangoskodásnak. A fölszólalók között volt Lendvai Ildikó is, aki annak idején – a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjaként – még annak az embereken átgázoló, marxizmusnak nevezett politikai vallásnak a híve és nagy hatalmú képviselője volt, amely vallásellenességéről és arról az akkoriban sokat hangoztatott marxi próféciáról volt közismert, hogy a vallásoknak a történelem szemétdombjára kell kerülniük. Csütörtökön Lendvai Ildikó nem ezt a régi arcát mutatta, most a vallásszabadságot ért sérelem miatt aggódott. Szavai alapján – amelyekben a jelenlegi kormányzópártot ostorozta – arra következtethetünk, hogy szíve szerint ma már nem is a vallásokat szeretné a történelem szemétdombjára küldeni, hanem – ha csak egy módja lesz rá – a legutóbbi választásokon kétharmadot szerzet Fidesz–KDNP-t, azt a pártszövetséget tehát, amely gyorsított menetben megszavazta a 2011/100-as iktatószámmal ellátott új magyarországi egyházügyi törvényt. Ekkora fordulatot csak a lélekben lehet végrehajtani – ott legbelül, más emberként újjászületve – vagy a politikai vizein evezve, ahol többnyire csak a látszatnak kell megfelelni, elég tehát a vallásszabadság védelmezőjének az álarcát felölteni. Emberileg ez hiteltelen, politikailag viszont – legalábbis ahogy mifelénk működik a politika – hiteltelensége ellenére teljesen elfogadott.
A HITELESSÉG KÉRDÉSE
Más szempontból ugyan, de a hitelesség kérdése a másik oldalon is fölvethető, a választásokon megszerzett képviselőházi kétharmad ugyanis egyetlen pártot sem jogosít föl arra, hogy a társadalmi konszenzusra törekvés teljes mellőzésével hozzon meg egy ilyen egész országot és nemzetet érintő törvényt, nemcsak az egyházak, felekezetek, szekták és kultuszok mozgásterét határolja be ugyanis hosszú távon az új egyházügyi törvény, hanem az ateistákét és az egyházakhoz csak lazán, névlegesen kötődőkét is, hiszen az ilyen jellegű jogi rendelkezések legfontosabb feladata éppen az, hogy az állam és a vallási közösségek viszonyrendszerét szabályozva pontosan meghúzzák azt a határvonalat, amely az államot elválasztja az egyházaktól.
A Fidesz nemcsak a társadalmi párbeszédet mellőzte ebben a kérdésben, hanem a tőle megszokott hatalmi arroganciával – a törvényjavaslatot benyújtó – saját koalíciós partnerének, a KDNP-nek a javaslatait is lesöpörte az asztalról. A törvényt előkészítő kereszténydemokraták listáján ugyanis még 43 elismert egyház szerepelt, emellett tervezetük tartalmazott még másik három kategóriát is a vallási közösségekre: a bevett, elismert felekezetet, a jelentős közcélú tevékenységet ellátó egyházakat, amelyekkel a kormány megállapodást köthet, illetve harmadikként olyan egyházakat is elismertek volna, amelyek országos lefedettségűek, vagy világvallásokhoz kötődnek, és jelentős nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek. Ebből lett a Fidesz közbelépése után 14 elismert egyház. (Lényegében még az Osztrák–Magyar Monarchia idejében meghozott, 1895-ös egyházügyi törvény bevett egyházait sorolják föl, hozzájuk kapcsolva az új vallási mozgalmak közül egyedüliként a Hit Gyülekezetét.) A többi egyháznak, vallási közösségnek is lehetősége lesz az elismertetésre, de milyen feltétellel! Nem a bíróság, és hát tudjuk, nem is az égi ítélőszék, hanem az Országgyűlés fog arról dönteni, hogy egyháznak nevezhetik-e a jövőben magukat. Az elfogadáshoz, mint a sarkalatos törvényeknél, kétharmados parlamenti többségre lesz szükség. A vallásszabadság nyílt megsértése az a kitétel, hogy az elismert tizennégy kivételével azok a vallási közösségek, amelyek nem tesznek eleget ennek a feltételnek, legfeljebb egyesületként működhetnek tovább.
Világosabban megítélhetjük a törvényhozókat mozgató szándékokat, ha azt nézzük, hogy mely vallási közösségek kerültek be azonnal az elismert egyház kategóriájába: a Hit Gyülekezete kivételével kizárólag a történelmi egyházak (annak ellenére, hogy a törvény kerüli ennek a vitatható elnevezésnek a használatát). A katolikus, a református, az evangélikus, az unitárius és a baptista egyházak, a három zsidó közösség (köztük a Mazsihisz), valamint az ortodox egyházak, tehát a zsidó hitközösségeken kívül kizárólag csak a történelmi keresztény egyházak. Melyek azok, amelyek nincsenek a listán? A teljesség igénye nélkül: a pünkösdi, a metodista, az adventista, a nazarénus, a szabadkeresztyén egyházak, a Golgota, a Jehova Tanúi gyülekezetek, a szcientológiai egyház, valamint a buddhista, a muzulmán vallású, a hindu és Krisna-tudatú hívek közösségei, és természetesen a New Age-ihletésű ezoterikus, ősmagyar, táltos és boszorkány vallások sincsenek rajta.
A törvényhozó deklarált célja az volt, hogy rendet vágjon abban a több mint 300 elismert egyházat számláló kusza vallási rengetegben, ami még a rendszerváltás, a Német-kormány idejéből való liberális vallásügyi rendszabály eredménye volt. Ennek a rendelkezésnek az egyedüli kitétele az volt, hogy legalább 100 taggal kell rendelkeznie a magát bejegyeztetni kívánó vallási szervezetnek. Ez adott tág teret annak, hogy az a csoport is egyházként ismertethette el magát, amely nem is végzett vallási tevékenységet, mégis mint egyház részesülhetett azokban az előjogokban, amelyek a bejegyzett vallási közösségeknek jártak. Róluk beszélt úgy Semjén Zsolt, a KDNP elnöke, mint „bizniszegyházakról”.
A KDNP által előbb említett törvényjavaslat alighanem – bár ez is csak a gyakorlatból derült volna ki – alkalmas is lett volna erre a rendvágásra, ám a Fidesz által kierőltetett véglegesített változat már valami egészen másról szól: az elfogadott törvény nemcsak a vadhajtásokat nyesi le, hanem a fa egész ágait is, elsőként az újonnan hajtó ágakat. Aki valamennyire is ért a kertészkedéshez, az jól tudja, hogy gyümölcsöt az új hajtások termik a fán, nem a régi, megvastagodott ágak. Ezek az utóbbiak a fa növekedésének a támaszai, s nem a termőágai. Ugyanígy van az ország és a nemzet vallási életével is, a gyümölcstermő lendület az új, fiatal vallási mozgalmakban összpontosul, a versenyhelyzetben ők késztetik válaszlépésre, belső mozgásra az ország és a nemzet vallási életének az alapját, támaszát képező nagy történelmi egyházakat. Az éledés hatására a nagyegyház kebelében bázisközösségek formájában működő lelkiségi mozgalmak is elkezdik keresni a hitmegélés új (jelenkori) útjait. (Ilyenek ma a karizmatikus mozgalmak a katolikus egyházban.) Ezek közül egyes csoportok, összetűzve az egyházvezetéssel, elszakadnak a nagyegyháztól, és azután szektásodva vagy gyorsan elkorcsosulnak és eltűnnek az idő útvesztőjében, vagy új egyházzá terebélyesednek.
Egy ország vagy egy nemzet vallási élete nyüzsgő, állandó mozgásban lévő forgatag, amibe a legnagyobb vétek úgy belenyúlni, hogy az újat lenyessük azzal a titkolt vagy nem is titkolt szándékkal, hogy ettől majd a régi, az „ősi” újból kivirul. Épp ezzel érjük el, hogy az ősi is kipusztuljon, hiszen az új éltető kihívása nélkül a régi is halálra ítéltetik. Az előbbi hasonlathoz visszatérve ezzel a törvénnyel a Fidesz beleszólására a kertészmunkát az Isten gyümölcsöskertjében egy olyan kertész végezte el, akinek fogalma sincs a kertészkedésről.
A KAPUT NYITVA HAGYTÁK
Tény persze az is, hogy egy vallási közösség, ha igazi, élő lelkiség mozgatja a híveit, attól még folytathatja a vallási tevékenységét, mert nem került be az államilag elismert kivételezett egyházak kategóriájába. Mitől esik el ezzel az új egyházügyi szabályozással? Elveszíti azt a lehetőséget, hogy a polgárok személyi jövedelemadójuk 1 százalékát felkínálják neki, s ez bizony nem kis pénz. Veszélybe kerülnek iskolafenntartási vállalásai és megnehezül szociális tevékenysége is, nem biztos ugyanis, hogy ezentúl számíthat az állam támogatásra.
A lehetőséget ezen a területen ideiglenesen ugyan nyitva hagyták, a kormány ugyanis legkésőbb december 31-éig a közfeladatot ellátó, egyházként nem elismert vallási szervezetekkel megállapodást köthet. December 31-éig ki fog derülni, hogy kikkel állapodtak meg.
A kaput más érelemben is nyitva hagyták. A magukat egyházként elismertetni kívánók vallási közösségek kísérletet tehetnek erre abban reménykedve, hogy elnyerik a kétharmados parlamenti többség jóváhagyását. Ezt a megoldást azonban, hogy politikai pártok döntsenek az egyházak sorsáról, a vallási közösségek közül alighanem senki sem fogadja kitörő lelkesedéssel, főleg azok nem, akik csütörtökön a Dankó utcában összegyűltek tiltakozni a Fidesz–KDNP új egyházügyi törvénye ellen.
