Amíg a bíró a magas székéből kísérte a röplabdamérkőzést, hallotta egy édesanya bekiáltását, akinek a leánya játszott:
– Más bírót akarunk! Más bírót akarunk!
A követeléshez aztán a többi szülő is csatlakozott.
Erre a bíró elnevette magát, és a sokasághoz fordulva kiáltotta:
– Én új szülőket akarok! Én új szülőket akarok!
És a bekiabálások megszűntek.
Fontos, hogy az édesanya és az édesapa jó példa legyen gyermekeik számára, mert árgus szemmel figyelik őket. „Mutasd meg a fiúnak, melyik úton járjon, s akkor sem hagyja el, amikor idősebb lesz” – olvasom a Példabeszédek könyvében (22,6).
Legjobb módja, hogy a gyermekeinknek a példaképei legyünk, hogy előttük éljük az értékeinket. Amíg bennünket figyelnek, megtanulják, mi a legfontosabb az életben. A gyermekek, ha nem öröklik a szüleik tehetségét, rátermettségét, de magukévá teszik az értékrendjét. Ez a kificamodott világ magától értetődőnek tart minden rosszat, és furcsaságnak tartja azt a kevés jót, amit még ki nem irthatott. Sokszor bizony ellenszéllel kell tusakodnunk, ám szükségtelen a rossz ellen harcolni. A „Te csak tedd a jót!” elv ugyanis jó útmutató minden helyzetben szülőnek és gyermeknek.
