– Tudod, erről gáz talán egy picit beszélni, de szerintem a járványnak és a vele érkezett bezártságnak azért voltak pozitívumai is – fejtette ki gondolatmenetét a barátnőm, miközben a keserű kávéjába kortyolt óvatosan.
– Azzal, hogy már ilyen hosszú ideje különböző korlátozásokban élünk, több időnk volt magunkkal foglalkozni, megfogalmazni a számunkra igazán fontos dolgokat. Lényegében, szerintem senki sem ugyanolyan emberként jött ki a karanténból, kijárási tilalomból, kórházból… Szeretném azt hinni, hogy mindenki egy picit rájött arra, hogy mi az ami valójában fontos az életében – magyarázta a lány és szemmel láthatóan neheztelt rám amiatt, hogy nincs cukor a lakásban.
Tényleg borzasztó keserű lett a kávé.
Ő főzte.
Viszont, azt is be kell vallanom, hogy érdekes dolgokat mondott. Én is észrevettem, beszűkült a társaságom. Igyekszem csak bizonyos emberekre odafigyelni, csak bizonyos beszélgetéseket életben tartani.
A járvány óta csakugyan jobban átlátom azt, hogy mit is szeretnék.
