Végre megtörtént! Egy év és négy hónap után végre ismét színpadra állt a zenekar. Most már úgy érzem, hogy számomra is enyhültek a megszorítások, kevesebb a stressz, nyugodtabb az élet.
Hosszú volt az út idáig, szinte el sem hiszem.
Igazából nem tudom elhinni, hogy egy ilyen egyszerű fordulat hosszú távon mekkora változást eredményez az ember életében.
Nem vagyok főállású zenész, de a rendszeres koncertek egy állandó bevételi forrást szavatoltak, amelyből gyakran kifizettem a számlákat, a lakbért. Amikor ez egyszer csak megszűnt, volt dráma rendesen. Először is fel kellett mondanom a lakást, ahol addig éltem, mert a hakniból származó bevétel nélkül választhattam, hogy a pénzt gázszámlára vagy kenyére költöm.
Mert persze, adekvát állami megoldás a szigorítások miatt kialakult különböző nehézségekre nem volt.
Mert ugye, arról is beszéltünk.
Még a bunkó rockzenészek is politizálnak. Igaz, nem volt az a mélyenszántó, kulturált politikai vita, amit a tévé is közvetíthetne, de olyan már évek óta nincs.
