Teret kap a megszólalás

Az Európa Kollégium költészetkedvelő diákja nemrégiben meglátogatták székházunkat, ahol a költészet napjához kapcsolódva rendhagyó, élményalapú programban vettek részt. Az interaktív műhelymunkát és az irodalmi élményt ötvöző, színes rendezvény a Magyar Szó Lapkiadó Kft. és a Forum Könyvkiadó Intézet együttműködésében valósult meg, összekapcsolva a múlt értékeit a kortárs költészet élő világával.

A gyakorlati részeben a hallgatókat arra kérték, hogy közösen írjanak egy verset. A témák között szerepelt a szerelem, az önismeret és az idő, de a diákok saját élményeikből és gondolataikból is kiindulhattak. Felolvasták, közösen meghallgatták, átérezték a költeményeket. Antalovics Péter, a Forum Könyvkiadó Intézet igazgatója szerint az ilyen jellegű foglalkozások talán legfontosabb célja az, hogy teret adjanak a megszólalásnak. Mint elmondta, a kreatív írás során nem a formai tökéletesség a lényeg, hanem az, hogy mindenki kifejezhesse saját gondolatait. Hangsúlyozta: a költészethez való közeledés ma különösen fontos, hiszen a rohanó világban egyre kevesebb lehetőség van bármiféle elmélyülésre. A versolvasás és -írás olyan szellemi gyakorlat, amely segít koncentrálni, megállni egy pillanatra, és kapcsolatba kerülni saját belső világunkkal. Megkérdeztük fiataljainkat, hogy olvasnak-e verseket, és hogy próbálkoztak-e már valaha is versköltéssel.

Agatity Anita: – Nagyon szeretem a verseket, sőt, kifejezetten fontos helyet foglalnak el a mindennapjaimban. Nem csak online böngészek közöttük; van már néhány saját, kisebb, megvett verseskötetem is, amelyeket szívesen leveszek a polcról, ha egy kis nyugalomra vágyom. Néha én magam is próbálkozom amatőr versírással. Számomra ez nem csupán hobbi, hanem egyfajta önkifejezés. Úgy gondolom, a vers talán a legjobb eszköz arra, hogy formába öntsük a lélek belső működését és azokat a mély, sokszor megfoghatatlan érzéseket, amelyeket hétköznapi prózában nehéz lenne átadni.

Kiss Edvárd: – A klasszikus magyar költőket mind olvasom, de emellett néha filozófiai és pszichológiai témájú szövegeket is, például Emmanuel Kant A tiszta ész kritikája vagy Sigmund Freud írásai is érdekelnek. Írással is foglalkozom. Többnyire saját tapasztalatokból és velem történt eseményekből indulok ki, ezeket foglalom rímekbe. Néha egy-egy helyzetre „görbe tükröt” is tartok az írásaimon keresztül, vagyis a mindennapi szituációkat próbálom kicsit más szemszögből megfogalmazni.
Fontos számomra a ritmus és a rím. Sokszor minden sor vége rímel, de néha játszom is vele: előfordul, hogy több egymás utáni szó is rímel, nem pusztán a sorvégek.

Kovács Lilla: – Néha szoktam verseket olvasni, főleg klasszikusokat, azok valahogy mindig megérintenek és elgondolkodtatnak. A kedvenc költőm Ady Endre, de a modern versek közül is vannak olyanok, amelyeket szívesen elolvasok. Főleg azt, amely közel áll a hangulatomhoz. Próbálkoztam már versírással is. Inkább érzésekről írok, amikor valami nagyon megérint, vagy hatással van rám. Nem mindig sikerül, hogy minden rímeljen, ám nekem így is kifejező, mert fontosabb az, amit át akarok adni, mint a forma tökéletessége.

Horvát Árpád: – Az utóbbi évtizedekben jelentősen felgyorsult az emberek élete. Az állandó sürgés-forgás, a mindennapi teendők terhe mellett úgy érezhetjük, semmire nem jut elég idő. Az információs technológia széles körű elterjedésével a világ összes tudása pusztán karnyújtásnyira van. Ennek persze pozitív és negatív foganata is van. Egyre kevesebben olvasnak hagyományos formában, könyvből, és ez még csak a kisebbik gond. A legtöbb embertársunknak sokszor még gondolkodni sincs ideje. Az oktatási rendszer is arra épül, hogy a tanuló minél hamarabb kikerüljön a munkaerőpiacra. A sűrű tananyag, az embertelen tempó, vagy akár a kötelezettségek halma szép lassan kiszorítja a gondolkodásra, az önmagunkra fordított időt. A gondolkodás, a különböző nézőpontok befogadása, értelmezése, valamint a véleményformálás lényeges, sőt elengedhetetlen mozzanatai önmagunk megismerésének. Az önismeret révén való önmegvalósítást tartom az élet értelmének. A művészet (így az irodalom és a költészet is) az önkifejezés legfőbb eszköze. A szabadság hangja. Az ember ugyanis csak a gondolataiban lehet maradéktalanul szabad, igazán önmaga. Egy műnek nem kell szükségszerűen szépművészeti igényűnek, tökéletesnek lennie, a lényege, hogy reflektáljon a valóságra, és hogy gondolatot ébresszen a befogadóban. Magam is gyakorta azon kapom magam, hogy lejegyzetelem gondolataim, ezáltal testet ölt mindaz, ami a tudatban gyakran olyan elvont. Máshogyan nézek a papírra vetett gondolataimra, kritikusan szemlélem, mintha egy képet kémlelnék, amely önmagamat ábrázolja. Azt üzeni: ez vagy te, minden sallangot mellőzve, mezítelen valódban. Előfordul, hogy a darabkáknak formát kölcsönzök. Így alakul a vers. Ez a folyamat, a feltárás, az elrendezés, sokszor igencsak fájdalmas tud lenni, mégis szükséges, egyfajta gyógymód, hisz ezáltal kerül ki a szervezetben lappangó méreganyag. A cél tehát sohasem a versek megjelentetése, vagy az ezzel járó esetleges ismertség, sokkal inkább maga a tiszta alkotási folyamat, a megismerés vagy épp a méregtelenítés.