Ötvenéves találkozóra készülünk mi, a valamikori A-s és B-s nyolcadikosok. Generációs találkozó – ez a hivatalos neve az ilyen összejöveteleknek.
Mindenki a valamikori osztályképeket rakosgatja fel a Facebook-csoportunkba, meg a korábbi osztálytalálkozókon készült fotográfiákat. Én meg szorongok. A fél évszázad alatt egy, esetleg két ilyen összejövetelen voltam, s most azon izgulok, megismerek-e majd mindenkit az osztályomból és a párhuzamos B osztályból, hisz sokakat már fél évszázada nem láttam.
Vajon kin mennyit fogott az idő vasfoga? A testi hanyatlás, a sok munka, gond, stressz, gyász kit mennyire tört meg? És érzékelhető lesz-e a többiekben/bennünk az az energia, dac, kötelességtudat, ami továbbra is előre visz bennünket?
Biztosan sok történet előkerül majd, például az, amikor „véletlenül” kiemeltük helyéből az osztályajtót és az, amikor...
Nem tudom, milyen lesz az osztálytalálkozó, de hogy sokat fogunk nevetni, az bizonyos.
