Azok közé tartozom, akik gyakran utaznak Belgrád és Szabadka között. Az utóbbi időben vonattal, hiszen jelentősen rövidebb az utazás ideje mint autóval, vagy busszal. Azt nem mondom, hogy mindennapos utazó vagyok, de a heti egy-két-három út során, a nap bármely időszakában a szerelvények mindegyikében ültem már. Megállapítható: vannak nyugodtabb napok, órák, van, amikor pedig szinte állóhely sincs a vonaton, elsősorban Belgrád és Újvidék között, mindenki csomagot húz, siet, ideges…
A napokban egy „különleges” vonaton utazhattam. A felszállás feszültsége: a helyfoglalás (nem csak nekem, sőt). Amikor ezen túlestem, már vettem is elő a laptopom, hogy gyorsan megírjak valamit, így nem nagyon nézelődtem, mégis arra lettem figyelmes, hogy az egyik utas többször megkérdezte:
– Ez a vonat megáll Péterváradon?
– Megáll. Látja? Írja a kijelzőn – utasította az utas, az ismétlődő kérdésekre válaszolva.
– Nem látom. Nem tudok fejjel lefelé olvasni – érkezett a válasz a kioktatásra.
A vonat tájékoztató monitora ugyanis minden adatot tartalmaz: a szerelvény számától, a megállóktól kezdve, az időn és dátumon keresztül, a vonat sebességéig, csakhogy fejjel lefelé, fordítva szerelték be azt az utasfülkébe.
Érzékelve, hogy nem az első kilométereire indult éppen útjára a szerelvény felmerül a kérdés: létezik, hogy eddig még nem vette észre senki, csak az utasok? Mikor lett elfogadott egy ilyen (szerintem könnyen javítható) hiba?
Még jó, hogy a képernyő került kívülre.
