Tetszik az nekünk, vagy sem, a társadalmi átalakulások már évtizedek óta zajlanak körülöttünk. Ennek az egyik velejáró negatív hatása a családi kapcsolatok gyengülése. Egykor még a távoli rokonok is összejártak névnapot, születésnapot köszönteni a nagyobb ünnepeken. Manapság még a legszűkebb családi kapcsolatokat is sokan egy-egy temetésen élik meg, mert akkor nincs más választás, visz a lelkiismeret, és mert menni illik.
Az egyik nagybátyám temetésén tettem javaslatot arra, hogy a férjem családjának dicséretes szokásához hívem mi is összejöhetnénk egy délután kötetlenül barátkozni, beszélgetni, közben elfogyasztani néhány falatot. De mindenekelőtt ismerkedni azokkal az unokatestvérekkel, akikkel még soha nem volt alkalmunk szót váltani. A javaslat egyik unokabátyámnak is tetszett, ezért nekikezdtünk a szervezésnek. Szabadkán szerettük volna lebonyolítani, eredetileg az egykori ősi fészek, a „Pénzes” utca környékén. Aztán már szélesebb körben is kerestünk helyszínt. Merthogy kiderült, a „laza” családi délután komoly összegbe kerülne, bármelyik rendezvényterem, étterem bérlete mellett is döntenénk szűk 30-an. Amire még rászámolnák az elfogyasztott ételt, italt, bizonyos helyeken külön költség a zenehallgatás és a színes hangulatvilágítás is. Ledöbbentünk, aztán felháborodtunk. És végül úgy határoztam, hogy mi ingyen és bérmentve helyszínt biztosítunk a családi találkozónak. Igaz, fizikailag kicsit távol leszünk az áhított szabadkai Városháza tornyától.
