Elég régóta folyt már a zuhanyzónk fali konzolját a csappal összekötő rövid, mintegy negyven centis cső, így a minap megelégeltem, mondtam a drága férjuramnak, hogy most már ideje a tettek mezejére lépni, szerelje csak le íziben, trappoljon el a közeli szerelvényboltba, és szerezzen be egy másikat. Úgy látszik, ő is megelégelte már a csöpögést, egy pillanatig sem hadakozott, lepattintotta (nem volt nehéz, az anyák leporladtak a csap menetéről), és ment is az üzletbe. Közölte az eladóval a problémát, mutatta a jobb időket is megélt darabot, hogy neki ilyen hosszúságúra lenne szüksége. Volt ám csodálkozás, hogy ők ilyen elhasznált alkatrészt már rég láttak, előbb le kellett volna cserélni ezt a becslésük szerint már legalább negyvenéves példányt, és akkor nem fajult volna idáig a helyzet. A férjem meg szabadkozott, hogy a fürdőt 2018-ban újítottuk fel, amikor is a teljes csőhálózatot és természetesen a zuhanycsövet is cseréltük, szóval a „kiváló” minőségű, iszapos lerakódást generáló „ivóvíznek” csupán nyolc évre volt szüksége, hogy gyakorlatilag szétporlassza azt. Már rég nem isszuk a vezetékes vizet, és most már abban is kételkedem, hogy tisztábbak leszünk-e tőle…
