A változás az élet része, néha mégis nehéz elfogadnunk. Minden változik körülöttünk, s ahhoz, hogy ezt megtapasztaljuk, nem kell elutaznunk, a változás házhoz jön. Nyugat vonatkozásában sokat hallani a migrációról, a migránsokról, de az sosem fordult meg a fejemben, hogy ez minket is érinthet. Gyermekkorom óta egy tiszta magyar faluban élek, amelyre az utóbbi időben alig ismerek rá. Az itteni emberek, ismerősök szétszéledtek a nagyvilágban, hogy valahol máshol boldoguljanak, az idős falubeliek pedig szépen lassan kivesznek. Emiatt sok üres ház van, amelyekbe fokozatosan idegenek költöznek be. Más a nemzetiségük, más a vallásuk, másképp néznek ki. Nem tanulják meg az itteniek nyelvét, nem ismerik meg a kultúránkat, és nem is állnak itt munkába. Nem is jelent nekik túl sokat ez a vidék, mint nekünk, akiknek ősei több generációra visszamenőleg az itteni temetőkben nyugszanak. Mégis egyre többen vannak, mi pedig lassan fogyunk. Mindennap késő délután sétálok egyet a kisfiammal, és látom, hogy néha csak ők és gyermekeik töltik be az új játszóteret. Húsz évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy a falum lakossága szépen lassan kicserélődik, most viszont ennek vagyok a tanúja. Nincs bennem harag, nem kezdek összeesküvés-elméletekben hinni, csak konstatálom, hogy minden változik.
