Megérkezett a jó idő, és előkerültek a kerti székek. A múlt hétvégén még arra gondoltunk, hogy kitesszük őket arra a szép szombat délutánra, de azóta is kint maradtak, hiszen az idő olyannyira felmelegedett, hogy akár délután öt óra körül is ki lehet még ülni, és el lehet csípni az utolsó, meleget adó napsugarakat.
Ilyenkor szinte szomjazzuk ezt a lágyan melengető napsütést, fürdőzünk benne, élvezzük, ahogyan finoman átmelegíti a pulóverünket, és azon keresztül a bőrünket. Még nem zavaró, nem túl erős, pont olyan lágy, mint a tavasz. Ha behunyjuk a szemünket, és átadjuk magunkat a pillanatnak, akár el is aludhatunk, de egy jó könyvvel a kezünkben olvasgatni is kiülhetünk. Kint minden egészen más, mint bent.
Mások a hangok, mások az illatok, szebbek és erősebbek a fények. Halljuk a szelet, a madarakat, megcsap bennünket a barackfa virágának illata, és messziről jácint illata érződik a levegőben. Kell ennél szebb? Nincs nagyobb csoda a tavasznál.
Csupán egy jó kávé kell, egy izgalmas könyv és egy szabad óra.
