Az üvöltő gazdaságtigris elhozta közösségünkbe is a Kánaánt, így a luxust most már mindannyiunkat megillető közjóként falhatjuk. A jólét a kávézókból, a konditermekből, a sztiropor burkolatú, bűzös sugárutak mentén összetákolt épületek penthouse-jaiból, de még a közjegyző irodájából is ránk ordít. Gépkocsi-adásvételt követő átíratás során vágott bennünket mellbe egy igen erős közjóléti löket: – Te haver, hova kell beírni, ide? – Nem oda, oda a típusjelzés, emide meg a köbcenti megy. – Ide? Márkanév? Hogy írják? - Porše, b*zdmeg. – Nem tudom leírni ezekkel a hülye, latin betűkkel, diktáld! – P-O-R-S-E. – Nem jó, nem így írják. – Hanem hogy a fenébe írnák másképp? – Van benne C betű is. – Hol van? – A végén, meg egy H betű is van. – A fenébe, nézd meg a guglin!
A két, középkorú, erőszakosan jómódú, sportos öltözetű „úr” üvöltve kommunikálták túl egymást annak reményében, hogy az irodában tartózkodók közül mindenki, de éppen mindenki számára egyértelművé válik beszerzésük tárgya, jómódjuk és – természetesen – értelmi szintjük is.
