Keresztapám, Péró sógor, azaz Milánkovics Péter, a többi felsőhegyi rokonomhoz hasonlóan konyhakertészettel, zöldségtermesztéssel foglalkozott. Helyi szóhasználatban bosztányos volt a foglalkozása. Traktorvezetői jogosítvány megszerzése érdekében jelentkezett közlekedési tanfolyamra, amit Felsőhegyen télvíz idején, amikor jobban ráért a földművelő nép, a szövetkezeti otthon kistermében szerveztek meg. Kaszás Károly biológia-fizika szakos tanár oktatta a „parasztokat” a közlekedés alapszabályaira.
– Emberek, ki tudja milyen közlekedési jel ez? – kérdezte a tanfolyam részvevőitől. A veszélyre figyelmeztető közlekedési jelzőtábla egy tehenet ábrázolt álló háromszögben.
Keresztapám a melegen duruzsoló vaskályha mellett ült kipirult arccal – néhány pohár kólás vörösbor már bent volt –, jelentkezett, hogy ő tudja.
– Karcsikám, Karcsikám, én tudom!
– Mondja, Péró bátyám!
– Marhák az úton! – vágta rá magabiztosan.
– Lehetne épen marha is az úton, de ez a tábla arra figyelmezteti a közlekedés résztvevőit, hogy figyeljenek oda jobban, mert esetleg háziállatok lehetnek az úttesten – egészítette ki a választ Kaszás tanárnéptárs.
