Mi a legnehezebb dolog az életben? Sokaknak ez lehet például a munka, a fájdalom elviselése, a bánat, a magány vagy akár a szülés. Nekem az életben a legnehezebb nemet mondani. Az teljesen lényegtelen, hogy miről van szó, szinte sosem mondok nemet semmire. Meghívnak egy kávéra? Igent mondok, még ha nincs is rá időm. Dolgozni kell valahol? Ez lehet bármi, de tényleg. Fahordás, kiszolgálás, fűnyírás, takarítás, fordítás, javítás, akármi. Megcsinálom akkor is, ha fáradt vagyok. Segítség kell cipelni valamit, a háziban vagy a főzésben? Akkor is segítek, ha nem kedvelem az illetőt. Ezt a szokásomat valószínűleg apámtól tanultam el, de nem azért, mert ő sem tud nemet mondani, hanem azért, mert neki soha nem lehetett nemmel válaszolni. A lehető legjelentéktelenebb dolgokra sem. Mindent meg kellett csinálni, ha volt hozzá kedve az embernek, ha nem. Ellenkező esetben a nemet mondó illető mihaszna, lusta, semmirekellő. Igyekszem elfogadni, hogy ez egyáltalán nem igaz, hiszen tartom magam valamire, de a mindennapokban még most is küzdök ezzel a gyengeségemmel. Meg kell tanulnom nemet mondani! Ez parancs. Abban az esetben, ha ez mégsem sikerülne, beleroppanok a sok feladatba, és még időt és energiát is vesztek. Nem baj az, ha nem vállalunk el mindent, nem vesszük mindenki terhét a nyakunkba. Hiszen nekem is szoktak nemet mondani. Mi baj lehet ebből? Csak tessék megsértődni, de nem!
