Hetipiac a Limán városrészben, nagy a nyüzsgés, mindenütt roskadásig rakott asztalok. A nyolcvan felett járó idős ember a szokásos tojásvásárlásra érkezett, és miközben pénztárcájából kiveszi a gondosan kettéhajtott kétszáz dinárost, átadja a kofának a tízdarabos tojástartót. Mivel paprikát és paradicsomot szeretnék venni, sorba állok, a kiszolgálásra várni kell. A bácsi remegő kézzel teszi a kupacba rakott burgonyára a pénzt, majd szétnyitja a vászonszatyrot, amibe a megrakott tojástartó kerül. Miközben elköszön, hirtelen elszakadt a kopott szatyor egyik füle, a megrakott tojástartó kiesett a földre.
− Jaj, nekem! Milyen ügyetlen vagyok! – sóhajtott fel az idős ember.
Azonnal lehajoltam a kartonból készült tojástartóért, és a mögöttem várakozó hölggyel megállapítjuk, hogy a tízből szerencsére csak négy tojás tört össze. Odaadom a kofának, hogy pótolja a hiányzást, majd kifizetem a kárt. Az asszony először rám néz, majd az előttem álló bácsira. Újratölti a tojástartót, elveszi tőle a szakadt szatyrot, és a pult alól egy kék színű tasakot húz elő. Beleteszi a tojásokat, közben pedig néhány paradicsomot és zöldpaprikát is belecsúsztat.
− Nem kell kifizetni, ugyanis Tibi bácsi már harminc éve a törzsvásárlóm, minden héten tíz tojást vesz – magyarázta mosolyogva a kofa.
Ez az apró gesztus nagyon feldobta a napomat.
