Szabadka központját, a Svetozar Marković Gimnázium oldalán található Széchenyi István utcát, mostantól egy tetszetős kapu díszíti. A kapun található festmény a múlt Szabadkáját eleveníti fel, és a Politechnikai Iskola két diákja készítette el. Az ötletadó dr. Máté Petrik Emese filológus, az Óvó- és Edzőképző Főiskola tanára volt, aki tizenöt évig a Politechnikai Iskolában dolgozott:
– Innen jött létre ez a csodálatos együttműködés, hogy a hely szellemében alkossunk meg valamit, ami megtörtént Szabadkán, és művészi értékkel bír. A festmény Kosztolányi Dezső Aranysárkányához és Csáth Géza varázslójának a kertjéhez is fűződik. Az Aranysárkány története errefelé játszódik, így a kapura ez a motívum is rákerült, az alkotói diákszabadság jelképeként, hogy továbbra is motiválja a fiatalokat. Úgy gondolom, hogy az alkotómunkában, a szépségben tudunk mindannyian kiteljesedni és egymáshoz kapcsolódni. Ráadásul a kapualjban még megvannak a régi sínek, a sárga köves macskakővel, és ez is ihlette a kompozíciót. A történetet pedig az teszi teljessé, hogy a lakóközösség egyértelműen, szeretettel támogatta az ötletet, és a diákokat is vendégül látta – emelte ki Máté Petrik Emese a tegnap megtartott kapuavatón.
A kapuavatáson (Lukács Melinda)
Az alkotómunkát Suhajda Zita képzőművész, tanárnő koordinálta:
– Jól meg kellett gondolni, kikre bízzuk a kép festését, mely diákok alkalmasak egy térbeli rajz megoldására, és hajlandóak így a nyári szünetben is szorgalmasan alkotni. Több mindenre kell odafigyelnünk egy ilyen alkotófolyamat során, mindenekelőtt a megrendelők, ez esetben a lakosok elképzeléseihez. A diákok így abba is betekintést nyerhettek, hogy mi mindennel jár egy terv megvalósítása – mondta a lapunknak Suhajda Zita.
Ahogyan azt megtudhattuk, Iso Planić, a Politechnikai Iskola igazgatója is azonnal támogatta az ötletet, és biztosította a festékeket:
– A lelkesedés miránk is átragadt. Örömmel fogtunk hozzá a tennivalókhoz, és az is öröm a számunkra, hogy a diákok ily módon hozzájárultak ahhoz, hogy szebb legyen a városunk. Remélem, máskor is nyílik majd alkalom hasonló jellegű alkotómunkákra – hallottuk Iso Planićtól.
A festmény Maja Žunić és Kosta Mamužić alkotása, akik mint mondták, élvezték a munkafolyamatot, mert közben a múltról is tanulhattak, de számukra a legfontosabb mégis az volt, hogy lehetőséget kaptak, kipróbálhatták magukat és tapasztalatot szerezhettek.
Ez a kezdeményezés tulajdonképpen nyílt felhívást is jelent, egy ún. szabadtéri múzeum létrehozására, hogy akár más helyszíneken is készüljenek alkotások a hely szellemében.
Az utolsó simítások (Lukács Melinda)
Nyitókép: A kapualjban még megvannak a régi sínek, a sárga macskakővel (Lukács Melinda)
