Az órákat előrehajtottuk, a levegő is korábban melegszik fel, fényesebbek a reggelek, mint az előző hónapokban. Megérezte ezt a házinéni is.
Ezért csörgött reggel hét óra után a telefon (amelyet a gazdasszony karácsonykor kézrátétellel javított meg). Újfent ő jelentkezett, és azt követelte tőlem, hogy adjam meg neki a mobilszámomat, mert a lakótársam megbízhatatlan. Mivel korán reggel volt, nem volt annyi lélekjelenlétem, hogy hamis számot diktáljak be neki.
A nagyothalló gazdasszonnyal vívott, kudarcra ítéltetett telefonos szócsatának a lakótársam vetett véget, miután az ágyából kipattanva elragadta tőlem a kagylót.
Sorban morogta az öreglány intézte kérdésekre a válaszokat, csupán abból vettem észre, hogy közel van a filmszakadáshoz, hogy egyre erőteljesebben forgatta a szemét.
Véget ért a beszélgetés, a sorstársam letette a kagylót.
– Lépnünk kell mielőbb! Már azon gondolkodik, hogy előlegben kéri tőlünk a lakbért meg a rezsiköltségeket is. Mindig mondtam: ha a lakás förtelmes, a gazda szuper, ha a lakás jó állapotban van, a tulajdonos valószínűleg már rég begolyózott – fejtette ki a barátom az örökérvényű igazságot.
