Ebben az országban mindenről készülnek statisztikák. Kimutatták, hogy három évtized alatt mennyivel csökkent jószágállományunk, hogy három és fél évtized alatt majd egymillióval csappant a fejőstehenek száma, továbbá, hogy 2009-óta soha ennyire kevés tej nem fogyott az üzletek polcairól, és arról is olvashatunk, hogy hona kevés a tehén, mégis hatalmas a tejfelesleg. Arra is utalnak a számok, hogy az idén számottevően kevesebb csecsemő születik az országban, mint megszokhattuk volna, és Szerbia immár a túlzottan elöregedett országok táborába sorolható be.
Nem találunk adatot egy dologra, mégpedig arra vonatkozólag, ami valamennyiünket közvetve vagy közvetlenül érint, aminek nap mint nap szemtanúi lehetünk, amit az államvezetés szépszerével szeretne elhallgatni, és amiről nem készülnek statisztikák. Az, hogy az elmúlt évtizedekben, és különösképp az utóbbi hónapokban hányan adták fel az örökös megélhetéssel vívott, egyre reménytelenebb harcot, hogy hányan fordítottak hátat szülőföldjüknek, és döntöttek úgy, hogy külföldre költöznek. Fiatalok, és nem csupán fiatalok tömkelege hagyja el az országot a jobb megélhetés reményében, és ők immár mind másutt vásárolják meg a tejet. Pláne, ha odakinn inkább lesz mit bele aprítani.
