Az ember néha belefárad az örökös harcba, a stresszbe. „A stressz az élet sava-borsa.” – írja Selye János a stresszelmélet megalapozója a Stressz distressz nélkül című könyvében. E nélkül nem élnénk, csak vegetálnánk, ezért azt ajánlja: tekintsük hasznos és örömteli játéknak a munkát.
Milyen jó is volna játéknak tekinteni a munkát! Ez még nem jelentené azt, hogy nem vesszük komolyan. Sőt, ha jobban körbenézünk, akkor biztos találunk körülöttünk is olyan embereket, akik játszi könnyedséggel végzik a munkájukat. Egyszerűen, mert szeretik azt, és mert azt csinálják, amit szeretnek.
Jules Verne mondta, hogy amit pusztán pénzért csinál az ember, azt rosszul csinálja. Kényszerből semmit sem jó csinálni, pedig sokan ezt teszik, s mintha ez nem is lenne elég, mások önös érdekei tesznek keresztbe sokszor útjukon.
Az önös érdekek mindig bajt okoznak. Hiába szereti valaki a munkáját, ha mások önös érdekei megmérgezik azt. A játék harccá válik, az ellenségeskedés pedig megmérgezi az egymás közötti viszonyokat. Erre az egyre pedig egyáltalán nincs szükségünk.
