Aki megunta a hagyományos konyhát…
Ezekkel a szavakkal kezdődött egy internetes riport arról, hogy Újvidéken és környékén milyen nagy az egzotikus, vagy legalábbis az errefelé ismeretlen konyhák választéka.
Ha százan írnak riportot e témára, nem lenne két egyforma első mondat. Lehetséges viszont, hogy akkor is csak ezzel az egyel szállok vitába.
Lehet ugyan így is felfogni a dolgot, ám nem szükséges a hagyományos konyhát megunni, hogy valami más ízt is megkívánjunk. Mi több, sokkal valószínűbb, hogy az ember nagyon is szereti a hagyományos ételeket, de kap az alkalmon, ha valami szokatlant, mások hagyományos étkét megízlelheti. Soha nem jutna eszembe, hogy megunhatnám a töltött káposztát, a csülköt, a húslevest, a túrós csuszát, a tökfőzeléket, a malacpecsenyét, a halászlét, a mákos rétest, a zúzapaprikást, a rántott csirkét, a paradicsomlevest, a rakott krumplit, a kaporszószt, a barátfülét, a rostélyost, a kovászos uborkát – és sorolhatnám reggelig – csak azért, mert megkóstoltam a homárt, békacombot, osztrigát, szusit, kuszkuszt…
Ellenkezőleg, nagyobbára minden új íz tetszett, de nem annyira, hogy ne élvezzem többé az otthonit.
