Lustul a Nap, megelőzi már a hajnali harangszó; fény híján lustul az ember is, s midőn kikászálódik ágyából, hogy kávéjával a reggelt köszöntő udvarra térjen, a gyér napsugarak visszatérítik: pulóverért matat a szekrényben. Ablakot nyit, pedig nemrégen még ilyentájt csukta be, szőlőt szemez a fürtökről a kertben, a feketéket, a többi még savanykás, bár karnyújtásnyira van már a szüret.
Jó reggelt
Tragédia, nincs internet! Katasztrófa, nincs tévéadás!
Augusztus derekán egy belgrádi portál jól kigúnyolta az amerikaikat, mert járatlanok a földrajzban. Tény és való, hogy az átlagos amerikai a világtérképen nem tudná megmutatni Szerbiát, és halvány gőze sincs, hogy Szerbia, Szlovénia és Szlovákia egy és ugyanaz az ország vagy sem.
Amikor igazgatása alatt az állami harisnyagyár sikeresen tönkrement, megalapította saját harisnyagyárát. A gépek és a munkások egy részét természetesen „átmentette”, a beruházási kiadásokon így sokat megtakarított.
Cserélhetem ismét a rendszámtáblát. Mert az illetékes hatóságnál valaki nincsen egészen eszénél.
A születések és halálozások arányának a változása miatt Szerbiában minden évben „eltűnik” egy közepes város, nagyjából akkora létszámú, mint Versec. Amikor ezt a hírt olvastam, nem estem pánikba.

