„Állok a kis, csíkos bőröndömmel a gyalogátkelőnél, és egyetlen kocsi se lassít, hogy átengedjen. Hazaértem.
2026. április 24., péntek
Jó reggelt
Ma, március 21-én van a költészet világnapja. Ilyenkor talán azok is elolvasnak egy-két verset, akik egyébként szinte sosem.
Elképedve olvasom, hogy újabban van intimszelfi is – valójában szókimondóbb névvel illetik, de én most itt nem tartom illendőnek leírni. Hogy ama második becses testrész hogyan tud saját magáról képet készíteni, nem tudom, ha viszont a tulajdonosa készíti róla, akkor miért nevezik egyáltalán szelfinek?
A hazudás rossz tulajdonságnak számít, jól tudjuk azonban, hogy gyakran nem rosszindulatú. Anatole France nem véletlenül írta le, hogy csak a nők és az orvosok tudják, hogy a hazugság mennyire szükséges és hasznos, s Makszim Gorkij sem fogott mellé, amikor azt állította, hogy az emberek a tisztességből kifolyólag is hazudnak.
A mai napig tisztán emlékszem a pillanatra, amikor megtudtam, gyerekem lesz: a határtalan örömre és az ősbizalomra, ami akkor elárasztott. Anyám azt mondta, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga és a legnagyobb öröme.
Másnap van. Ilyenkor minden más.