Jó reggelt

Azt mondják, hogy a májusi eső aranyat ér. A tegnapi ítéletidőt elnézve vegyes érzelmeim vannak ezzel kapcsolatban.

Betegnek lenni rossz és embert próbáló állapot. A betegeskedés azonban nemcsak gyötrelmes állapot, hanem meglehetősen költséges is.

Talán már mindannyian elkönyveltük magunkban, hogy az idei évben bizony fázni fogunk évszaktól, hónaptól függetlenül. Az április többeknél kiverte a biztosítékot, a május is a hűvösebb arcát mutatta, és habár állítólag a májusi eső aranyat ér, már-már úgy éreztük, a sok csapadék inkább károkat okoz, azzal, hogy hátráltatja a munkát és visszafogja növényeink fejlődését.

Nem az a baj, hogy nagy az isten állatkertje, hanem hogy alacsony a kerítés – jut eszembe olykor. Azért csak olykor, mert a „bennlakók” eszement cselekedeteinek kényszerű krónikásaként az idők során megedződtem már.

A napokban olvastam el Bogdán József A szavak néha kövek című verseskötetét, szinte egy szuszra, majd többször is vissza-visszatértem hozzá, felütöttem, rákerestem egy-egy versre. Atmoszférateremtő erejük van e költeményeknek.

Esik. Jó lenne ázni, de nem látom értelmét.