Mivel nem kedvelem a szűkös várótermek sokaságát és hangzavarát, habár általában naponta kétszer is elmegyek a rendőrség épülete előtt, tavaly csak október végén szántam rá magam, hogy beadom a kérvényt a biometrikus személyi igazolványra. Hogy ne kelljen kétszer is nagyon korán kelnem, amit szintén nem kedvelek, kihasználtam az alkalmat, hogy az orvoshoz is hajnalra rendeltek be, így 7 órakor már ott voltam a tisztviselőnő előtt, és kaptam egy 11 órás terminust.
2026. április 24., péntek
Jó reggelt
Jégfény, Hold, veranda, tükör, álom és való. Ennyi szóból rakom össze szövegem elejét.
Illampu. Ez a szó (név) ugrott be a közelmúltban egy – talán – szerdai koradélután, mint afféle elkóborolt, régóta keresett házi kedvenc, a memória útvesztőiben elveszett és hirtelen „hazatalált” kulcsszó vagy varázsige.
Január, február, itt a nyár – tartja a régi mondás, és pillanatnyilag talán minden embertársunk arra vágyik, hogy ez valósággá váljon. Reggelente már egy-egy merészebb énekesmadár danolászását is hallhatjuk, és ennek hatására vidámabban kelünk ki az ágyból.
Van annak már legalább negyed évszázada, hogy valamelyik elhagyatott cseh bányában rábukkantak egy sosem látott állatra. Csúnya volt szegény, nutriára hasonlított.
A napokban az esti mosásnál kicsúszott a fali lefolyóból a mosógép vízelvezető csöve. Nosza nekem félperces munka, gondoltam tévesen.