A minap találkoztam az egyik volt kolléganőmmel és váltottunk pár szót. A téma akarva-akaratlanul is az elmúlt évre és a járványra terelődött, miközben mindketten reflex-szerűen a maszkjainkat gyürkéztük a kezeinkben.
Jó reggelt
Érezni már a tavasz előszelét. Másként beszélnek a madarak, a növények és a felhők is.
Tavaly szeptembertől, amióta beköltöztünk az új lakásba, sok nézeteltérésünk akadt egy bizonyos szomszéddal, a hölgy egyedül él, és hozzászokott ahhoz, hogy nincsenek szomszédai. Pár hónapja megszűntek az összetűzések, a falveregetések, a feljelentgetések, és csillapodott a helyzet.
A zágrábi tv riportere volt hármunk sofőrje, amikor 1979 júniusában a horvát főváros felé vettük az irányt Karlovacról, az atlétikai Európa-kupa B döntőjéről. A valamivel több mint 40 perces úton lelkesen mesélt legújabb zenei felfedezéséről, hisz néhány nappal korábban kapott egy Balašević-kazettát, és olyannyira tetszett neki, hogy egész úton azt hallgattuk.
Divatosak a kúrák. Ki-ki azt vállalja, amelyiket éppen kiszemelte, amelyikben hisz.
A február végi jeles napok közül a két legismertebb Zsuzsanna és Mátyás. Mindkettőhöz sok hiedelem fűződik, és bár mindkettőt mögöttünk tudhatjuk immár, érdemes elmélázni kicsit a régi kalendáriumokban ennél a két névnél.

