Józsi már megette a kenyere javát, arcára mély barázdákat vájt az idő, bár még igen mozgékony a hat évtized terhével a vállán. A kis bánáti falu magányos lakójára nemrég rámosolygott a „szerencse” egy nála fele annyi idős menyecske személyében.
2026. június 23., kedd
Jó reggelt
Vannak olyan napok, amikor az ember tudat alatt vágja maga alatt a fát, és amikor a képzeletbeli ág végre enged, a delikvensnek már csak az úton lefelé áll össze a kép, mielőtt nagy puffanással földet érne.
Hónapokon át átalányban fizettük a vizet, végül februárban vették a fáradságot, és az óráról leolvasták a tényleges fogyasztást. Kiderült, hogy lemaradásban vagyunk, amikor azonban hozzácsapták a februári számlához, csaknem a felét – mintha az egész a februári fogyasztás lett volna – egy magasabb tarifa szerint tüntették fel.
Kutyámmal elcsatangolt otthonról, lesétált a közeli, kamenicai parkba. Ha néhány napig nem vezetjük el sétálni, akkor maga vág neki az útnak.
Az ősidők óta foglalkoztat bennünket a jövő megismerhetősége, erre kitaláltuk a jóslás ezernyi módozatát. Megfigyeltük az eget, a csillagok járását, a felhők alakzatait, a madarak röptét.
Azt mondják, humora mindenkinek van, csak legfeljebb mi nem értjük. Pedig hasznos lenne, mert számos példa szerint a humor oldja az ember, sőt a közösség feszültségeit is.