Jó reggelt

Kedvelem a kvíz-műsorokat. Nem annyira, hogy benevezzek, és magam is vetélkedjek, csupán olyan mértékben, hogy a képernyő előtt ülve teszteljem le a tudásomat és találékonyságomat, és nagyon is elégedett vagyok, ha úgy tűnik, hogy egyik-másik esetben akár győzhettem is volna.

Belépek a hivatalba. Igen, már megint el kell valamit intézni, s már megint nem lehet megtenni úgy, ahogyan azt az államvezetőség tagjai naponta reklámozzák: a karosszékből, egy-két kattintással, digitalizálva, modernizálva, a modern kor minden létező vívmányát felhasználva.

„Na RHMZ-u pišu stravične stvari.” Ezen, az Alo-portálon tavaly nyáron megjelent címben sugallt „iszonyatos dolgok” a hidrometeorológiai intézet, helyenkénti heves zivatarokra vonatkozó előrejelzését volt hivatott horrorisztikus köntösbe öltöztetni.

Tegnap már nem volt a háznak teteje. Ma az ablakán keresztül egy sárga báger tűnik fel, ahogyan ide-oda kalimpál.

Fontos, hogy az ember gondoljon a jövőre, legyen jövőképe. Enélkül céltalanul sodródik, másokra bízva a saját életéről szóló döntéseket.

Nem tartom magam teljesen ügyetlen embernek, de vannak azért olyan dolgok, amikhez egyáltalán nincs érzékem. Például, ha valamit a fürdőszobában kell megszerelni, azt legjobb lenne búvárfelszerelésben tennem, mert szinte mérget vehet rá az ember, hogy tiszta víz leszek, mire befejezem a munkát – és egyáltalán nem biztos, hogy a problémát is megoldom ezzel együtt.