Az év legvidámabb időszaka volt egykor a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszak, zajos mulatságok, lakodalmak, mulatozás, nagy evések-ivások ideje. A különböző szokások farsang végére összpontosultak egykor, s így van ez ma is, ami a jelmezes, téltemető felvonulásokat illeti.
Jó reggelt
A napokban elsétáltam az egyik újvidéki bevásárlóközpontba, pár ancúgot kellett venni a gyerekeknek. A bejárat előtt több helyen is feltüntették a kötelező maszkviseletet, bent pedig egy Covid-ellenőr ült egy széken, de nem a jövőmenőket mustráltra, hanem mobilozott.
Az újvidéki városi közlekedési cég a szabad újítások lehetőségének ékes példája. Az alkalmazottak teljes demokráciában gyakorolhatják saját politikájukat a buszokon, a sofőr maga dönti el, hogyan, mikor, milyen feltételek mellett engedi fel a buszra az utasokat.
A magyarkanizsai Art Caféban üldögéltem. Kellemes, visszafogott világítás, a belső tér finomságával marasztalt, a sarokban pedig ott ült a bárzongorista és játszott.
Rend a lelke mindennek. Ennél nagyobb közhelyet már kitalálni is nehéz.
Manapság annyi a világnapok, évfordulók és emléknapok száma, hogy gyakran megesik, hogy egyetlen dátumra több is jut belőlük. Félreértés ne essék, egyáltalán nincsenek ellenemre az olyan jellegű események, mint például a rák és a dohányzás elleni küzdelem, mint ahogyan a sajtószabadság vagy a magyar kultúra is megérdemli, hogy az év egy napján külön figyelemben részesüljön.

