A technológiai fejlődés gyakran nem csupán az innováció vagy a felhasználói élmény javítást célzó törekvésnek az eredménye, hanem tudatos üzleti stratégia része. Arról szólni sem kell, amire már sokan rámutattak a mögöttünk álló időkben: a ma megvásárolható technológia nyilván sokkal olcsóbb, mint amennyibe valóban kerül, mert nagy valószínűséggel tudják már a gyártók azt is, mit dobnak jövőre piacra, amikor majd az lesz a legdrágább, s a mostani jóval olcsóbb, vagyis a mai drága portéka holnap már kevesebbet ér, ma értékesítve azonban többet.
2026. április 15., szerda
Jó reggelt
Kollégánk látássérülten született. Gyerekkora óta szemüvegen keresztül szemléli a világot, életvitelébe már régen belekalkulálta a hétköznapi segédeszköz használatával járó kellemetlenségeket.
Ha esik az eső, kiürül a város, és csak az merészkedik ki a fedél alól, akinek halaszthatatlan dolga akad. A sár, a pocsolya, az arcunkba csapódó esőcsöppek, a pillanatok alatt átvizesedő ruháink mint olyan dolgok, amiket igyekszünk elkerülni.
Lehet, hogy régimódi vagyok, de engem a mesterséges intelligencia egyáltalán nem hoz lázba. Sőt: egyenesen irtózom tőle.
Március 8-án elsétáltam reggel a piacra, hogy virágot vásároljak. Már messziről láttam, hogy a piac hátsó bejáratának környéke tele volt virágárusokkal, de én mindig a főbejáratnál vásárolok, hiszen ott állnak a régi virágárus ismerőseim a Dózsa György utcából, közülük egyesekkel úgy 30–40 évvel ezelőtt jókat fociztunk az egészségügyi középiskola udvarában, a „mécóban”.
Sokan a közösségi oldalakról tájékozódnak. Azt olvassák el, amit éppen eléjük dob a rendszer az alapján, hogy általában mire szoktak rákattintani, rákeresni.