A technológiai fejlődés gyakran nem csupán az innováció vagy a felhasználói élmény javítást célzó törekvésnek az eredménye, hanem tudatos üzleti stratégia része. Arról szólni sem kell, amire már sokan rámutattak a mögöttünk álló időkben: a ma megvásárolható technológia nyilván sokkal olcsóbb, mint amennyibe valóban kerül, mert nagy valószínűséggel tudják már a gyártók azt is, mit dobnak jövőre piacra, amikor majd az lesz a legdrágább, s a mostani jóval olcsóbb, vagyis a mai drága portéka holnap már kevesebbet ér, ma értékesítve azonban többet. Persze, olyan feltételezések is vannak, hogy évekkel előbbre van valójában a fejlődés, mint azt elénk tárják, de ezek a feltételezések már meglehet az összeesküvés-elméletek talajában gyökereznek, így talán nem kell komolyabban foglalkozni velük. Maradjunk annyiban, hogy a piac előrébb van, mint gondolnánk, s nemcsak arra törekszik, hogy a meglévő olcsót adja el drágán, hanem arra is, hogy a meglévő olcsó ne legyen minden szempontból tökéletes sem, az új eszközök sebezhetősége és a hozzájuk kapcsolódó kiegészítő szolgáltatások sajátos ökoszisztémát alakítanak ki, ami további bevételi forrásokat teremt a gyártók és szolgáltatók számára.
Ez az üzleti modell, számos példa van rá, a fogyasztói pszichológia alapos ismeretére és annak elemzésére alapul. Nem feltétlenül a szükség dönt: a technológiai újdonságok birtoklási vágya, a sebezhetőség miatti aggodalom és a nagy értékű kütyük védelme iránti igény együttesen teremti meg azt a környezetet, ahol ezek a szolgáltatások valósággal virágozhatnak.
Mindig felmerül a kérdés, ki a tudatos fogyasztó? Ezen a téren a tudatos fogyasztó az lenne, akinek a számára felismerhetők ezek a bejáródott mechanizmusok, mondjuk úgy, trükkök, és mérlegelni képes, valóban szükség van-e minden felajánlott kiegészítőre, esetleg magára a csúcsmodellre, vagy csupán egy jól felépített üzleti stratégia célpontja, s kész kivédeni a „támadást”.
