Jó reggelt

Nagyon szeretem a liberálisokat. Különösen szeretem őket a zebrán, vagy úgy is mondhatom, hogy a gyalogos átjárón.

Este fél tíz. Valaki csönget.

Habár az idén is jól jártunk a fűtésszámlákkal, a hirtelen jött meleg biztosan nem tesz jót a krónikus betegeknek, a bolondos időjárás miatt máris áradások vannak Európa-szerte, s az óceánok és tengerek partjain hurrikánszerű viharok tombolnak. Így lehetne röviden összefoglalni a bolondos áprilisra hasonlító februárt, ám a dolog korántsem ilyen egyszerű és naiv: van itt még valami, ami nagy veszélyben van, s ez a húsvéti sonka.

Szemlélgetem a falu házait, az üreseket. Sok tucatra tehető a számuk, egész utca kijönne belőlük.

Gyakran egyszerű szavaknál is megállok. Kibontom őket, szétrakom, majd össze, kissé másként.

Késő délután cseng a mobiltelefonom. Először azt hittem, hogy a lépcsőházi folyosóról szűrődik be, mert idegennek hatott a csörgőhang, megfeledkeztem róla, hogy néhány nappal korábban megváltoztattam.