2024. március 29., péntek
PIROS CERUZA

Lezajlott jövő

Ezúttal a sajtó böngészése alkalmával talált nyelvi hibák közül válogattunk néhányat.

Golyót biztosan nem. 7600 golyót adtak át a rendőrségnek.

A golyó gömb alakú, kisebb, rendszerint tömör anyag, tárgy, eszköz, de lehet tűzfegyver lövedéke is. Minket ezúttal nem a hógolyó, a biliárdgolyó vagy éppen a szemgolyó, hanem a puskagolyó érdekel. Régen az ágyúkból valóban golyót lőttek ki, ma már nem, és a puskákból kilőtt golyó sem gömb alakú (bár lehet, hogy akad olyan is). A golyó tehát lövedék, ami nagy sebességgel kirepül a fegyver csövéből. A lőszernek ez az alkotórésze azonban aligha érdekli különösebben a rendőrséget (kivéve például bűnügyek esetén). Ettől függetlenül lőtereken természetesen összegyűjtik a golyókat, esetünkben azonban nem az engedély nélkül tartott lövedéket kell beszolgáltatni, hanem a lőszert. Megjegyezendő, hogy a lőszer nem azonos a tölténnyel, mert ez utóbbi nem tartalmaz lövedéket, mondhatjuk, hogy ártalmatlan.

A lövedék egyébként lehet sörét is (vadászok gyakran használják); nyelvi érdekesség, hogy éppen ezeket nem szokás golyónak nevezni, miközben a sörétek apró golyócskák. A légfegyverek esetében a lőszer egyben golyó is, ami a levegő nyomására repül ki a csőből.

Tehát – mint kiderült – nem golyót adtak át a polgárok a rendőrségnek (az csak egy részét képezi a lőszernek), hanem a teljes lőszert.

Az -andó/-endő kerülendő? A magyar elnökség eléggé kritikus időpontra esik – mutatott rá az elemző –, a jövő év június 6–9. között tartott EP-választások utánra.

Bizonyos, hogy régi iskolai forrásból ered „az -andó/-endő kerülendő” mondat, még azt sem tartom kizártnak, hogy magyartanártól származik. Mintha ennek a hatását érezném napjainkban is, amikor bizonytalanságot látok a melléknévi igenév használatában. Nem is ritkán, a magyarországi médiumokban talán még gyakrabban, mint itthon. (A példamondat sem hazai.)

A nyelvben háromféle melléknévi igenevet szoktak megkülönböztetni: a folyamatos (egyidejű), a befejezett (előidejű) és a beálló (utóidejű) melléknévi igenevet. Fontosak az idő jelölésében is. Egyidejű: Illatoznak a nyíló rózsák; előidejű: Szedegetem a lehullott diót; utóidejű: Meghívták a vendégeket az egy hónap múlva tartandó lakodalomba.

A jövő év júniusában tartandó EP-választás semmiképp sem lehet befejezett, azaz tartott, hanem utóidejű, tehát tartandó. Így mintha már lezajlott volna a jövő.

Unalmasan szavazó képviselők. Az uniós ügyészek szervezetének alelnökévé választották Polt Pétert. Méghozzá egyhangúan.

Mondhatjuk azt, hogy egyhangú szavazással választották meg az ügyészek alelnökét; ugyanakkor azt is megállapíthatjuk, hogy unalmas, nagyon egyhangú volt valamely színházi előadás. Az egyhangú szó eredetileg azt jelentette, hogy egy hangból álló. Kialakult azonban belőle két átvitt értelmű szó, amelyeket más-más képzővel alkotunk: az egyik az egyhangúan, a másik az egyhangúlag. Az egyhangúan szó monotont, unalmasat jelent, míg az egyhangúlag jelentése: egyöntetű, ellenvetés nélküli. Esetünkben biztosra vehetjük, hogy a szerző az egybehangzó, egységes szavazást akarta kifejezni – tehát egyhangúlag szavaztak az ügyészek –, az pedig mellékes, hogy esetleg egyhangúan, azaz unalmasan vezette-e az elnök az ülést.

Dől vagy esik? Hát, nem mondhatom, hogy kútba dőltek a szépen kidolgozott napirendek…, korántsem állíthatom azonban, hogy elégedett vagyok. – Kútba dől a szaúdi Leopard 2 üzlet?

Több alkalommal foglalkoztunk már a kötött szókapcsolatokkal (frazémákkal), amelyeket – mivel nem mi hoztuk őket létre, hanem a nyelvi készletből vettük át – nem hagyhatunk figyelmen kívül. Vagyis nem szabad „kombinálni”, összekeverni két állandósult szókapcsolat elemeit. Ha mégis megtörténik, akár érthetetlen, eredeti jelentésétől eltérő értelmet kaphatnak. A példamondataink szerzőinek „mentségére szolgálhat”, hogy ugyanazon jelentésű két kötött szókapcsolat egy-egy szavát használták tévesen. A kútba esik és a dugába dől ugyanis egyaránt azt jelenti, hogy valami meghiúsul, zátonyra fut, füstbe megy, kudarcba fullad stb. (A dugába dől a kádár munkájához kötődik, amikor a dongák – dugák – összedőltek, innen ered az átvitt értelmű használata.) Ezeknek a rokon értelmű kifejezéseknek egy része szintén frazéma, nem mondhatjuk tehát, hogy „zátonyra szalad” vagy „füstbe száll”.

Nulla század százalék. Tizenkét egész nulla század százalék kamattal vehet föl hitelt.

A közelmúltban írtam arról, hogy miként toldalékoljuk a tizedes számokat: olvasat és kiejtés szerint, tehát például öt egész három tized, nyolc század stb. A hiba gyakran abból ered, hogy a számot toldalékolják, nem pedig a helyes olvasatot: 4,3-mal a 4,3-del helyett. Néhány nappal később pedig rádióreklámban elhangzott a fentebbi példamondat. Bevallom, fejtörést okoz(ott). A toldalékolása, olvasata ugyanis szabályos, de mi szükség van a „nulla század százalékra”? Mert ebben az esetben a nulla azt jelenti, hogy semmi. Esetleg az a kérdés is fölvetődhet, hogyha nulla a század, lehet-e esetleg előtte valamennyi tized. Vagy miért nem mondták például, hogy nulla tízezred? Az ilyen reklám akár be is csaphatja az ügyfelet. Nyilván a nulla hangsúlyozása a fontos a bank számára, mert úgy is szólhatna a reklám, hogy 12 százalék kamat. Ugyanazt jelentené.

Ebben a kivételes esetben – ha a reklámozó ragaszkodik a nullához – talán mégis helyesebb toldalékolásnak tűnik, ha azt mondanák, hogy tizenkét egész nulla százalék a kamat.