„Most is hallom e dalt”

A vers megjeleníti, ami az emberek lelkében történik. A zene ugyanez, csak egy másik eszköztárral, szavak nélkül hat. S bár külön-külön is megállja a helyét a vers és a versre írt zene, de mindig a többlet a lényeg, a kettő összefonódása. A zene több lehet az irodalom által. És fordítva. Az énekelt versnek egyik nagy csodája ez. Semmi sem fontosabb annál, hogy mit és milyen hittel és odaadással énekel az ember. A megzenésített Petőfi-versekről Kónya Sándor versénekest kérdeztük.

A Petőfi-jubileumra egy előadással készült, amelyben Petőfi-dalokat mutat be. Miről is beszélünk? Megzenésített versek, vagy dalok?

– A két fogalom közel áll egymáshoz, voltaképpen minden dal egyben megzenésített vers is, de ez fordítva nem mindig érvényes. Véleményem szerint dal az a megzenésített vers lehet, mely időtálló és közismert. Sebő Ferenc népzenész, énekes kifejtette már, hogy az évszázadok óta hagyományainkban élő népdal is énekelt vers. Sietek kijelenteni, hogy a megzenésített vers és az énekelt vers gyakran ugyanazt jelenti a mai szóhasználatban, s ebből félreértések is adódhatnak. Sláger is lehet megzenésített vers: Petőfi Hazámban című verse nemrég hangzott el az MTVA és a Duna Média A dal című tehetségkutató műsorában. S a komolyzenei megzenésítések? Kodály több Petőfi-versre írt kórusművet: A magyar nemzet, A székelyekhez, Csatadal. Megzenésített vers alatt olyan zeneművet is érthetünk, mely énekhang nélküli zene. Ilyen például Bartók Medvetánca, melyet József Attila verse ihletett.
Érdekes, hogy a versénekest verséneklőnek is titulálják. Közel áll hozzá az énekmondó, aki régi – vagy vallásos – énekeket ad elő. Igazából a kérdéskörben előforduló fogalmak és műfajok meghatározása még várat magára. Örvendetes körülmény, hogy Török Máté, a Misztrál együttes tagja Versénekmondó programjában föltérképezi a verséneklés utóbbi hatvan évben kirajzolódott helyzetét. Munkája, reméljük, a fogalmak tisztázását is eredményezni fogja. A program a világhálón elérhető, támogatója a Magyar Művészeti Akadémia.

Azonkívül, hogy Petőfi-bicentenárium van, miért Petőfi?

– Kisgyerek koromban találtam rá Petőfi verseire egy régi olvasókönyvben, melynek az eleje és a hátulja is hiányzott, rajzok is voltak benne a költőről, és ott volt az aláírása is. A versek „levettek a lábamról”, azóta csodálom, nagyon kedvelem Petőfi költészetét, mert erőteljes, lendületes, népies, de gyakran végtelenül gyengéd. Sok időt töltöttem Petőfi társaságában: többször órákon át gyakoroltam, hogy aláírásom valamelyest hasonlítson a költő aláírásához, legalább a Sándor tekintetében, mert keresztnevünk azonos. Még akkortájt rájöttem, hogy Petőfi szereti a nótákat, hiszen Szülőföldemen című versében föl-fölzeng az egyik réges-régi nóta: „Cserebogár, sárga cserebogár”. Lelkesített a tudat, hogy ebben hasonlítok Petőfihez, mert én is szerettem a nótákat.
A bicentenáriumi ünnepségek bejelentésének pillanatában úgy éreztem, tartozom Petőfinek ezzel az előadással, melyben nemcsak a költő dallá formálódott verseit mutatnám be, hanem egyúttal azon dallamszerzők előtt is tisztelegnék, akik Petőfi verseit megzenésítették. Több hónapos munka eredményeként az előadás még 2021-ben körvonalazódott.

Úgy tudom, leginkább vajdasági költők verseit adja elő saját dallamaival. Miért nem komponált dallamot valamelyik Petőfi-versre? Ebben az előadásban mások dallamait énekli. Kik ők?

– Hirtelen Kodály és a Himnusz – ma már mosolyt fakasztó, a maga idejében vérfagyasztó – esete jut eszembe: Amikor a szocialista Magyarország vezetői új himnuszt kértek tőle, ennyit válaszolt: „Jó a régi.” A helyzet hasonló: ez esetben is jó a régi, mert ezek a dallamok kiállták az idő próbáját, zömmel száz-százötven évesek, és hozzáteszem még, hogy az én szerzeményeim jelentős hányada a magyar műzenében gyökerezik, így Petőfi verseinek megzenésítésével csak utánozni tudnám a romantikus kor nagy dallamszerzőit. Célom nem ez, hanem a dicsőítés, az emlékeztetés, mert sajnos némelyiküket már elfeledtük.
A teljesség igénye nélkül sorolok föl néhány Petőfi-verset és dallamszerzőt:
A virágnak megtiltani nem lehet – Egressy Béni Vörösmarty Szózatának megzenésítője, a Klapka-induló szerzője.
Távolból (Kis lak áll a nagy Duna mentében) – Bognár Ignác tenorista, karigazgató Petőfi iránti rajongásáról 37 megzenésített vers tanúskodik.
Befordultam a konyhára – Szabadi Frank Ignác, Szép a szőke, szép a barna kezdetű csárdását Brahms használta föl 8. magyar táncában.
Éj van – Arany János, nem csak Petőfi verseire írt zenét, gitározott is.
Tíz pár csókot egy végbül – Szentirmay Elemér, nótaszerző, tevékenységét Kodály is figyelemmel kísérte.
Rózsabokor a domboldalon – Balázs Árpád, évekig Budapest rendőrkapitánya volt, egyik leghíresebb nótaszerzőnk, összes nótái közül legközelebb állt szívéhez a Petőfi-dal:

Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy...
Csak, hogy lényink egyesüljenek.

Ha, leányka, te vagy a mennyország:
Akkor én csillaggá változom.
Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy
Egyesüljünk) én elkárhozom.

Persze, vannak ismeretlen dallamszerzők is. Az Alku c. költemény az egyik legrégebbi dalunk, a Juhászlegény-nóta alapja. Dallamának szerzőjét nem ismerjük. A verset Erdélyi János párosította a dallamhoz még 1845-ben. A nóta azóta szinte kivirágzott. Vajdaságban különösen kedvelt, a lakodalmak, mulatságok kötelező dala volt még nem is olyan régen. A nép ajkán az eredeti két versszak 4-6 strófásra terebélyesedhet úgy, hogy nem csak a vers után raknak strófákat az énekesek, de elé is helyeznek egy versszakot. Ha összevetjük az eredetit a későbbi szöveggel, képet kaphatunk arról, miként formálódnak a változatok a hagyományos népi gyakorlatban. Következik egy Újvidéken, a Telepen gyűjtött változat:

1. Amoda lent a völgyek aljában,
Ül két juhász fekete subába.
Amíg ők ott ketten beszélgetnek,
Asz mondja a gazdag a szegénynek:

2. Szegény legény, szegény juhászlegény,
Tele pénzzel ez a kövér erszény.
Megveszem a szegénységet tőled,
Rájádásul add a szeretődet.

3. Hisz az a pénz csak foglaló volna
Ezerannyi meg a borravaló,
E világot adnád rájádásnak,
Szép szeretőm mégsem adnám másnak.

4. Mer az a pénz csakhama elfogyna,
Sem szeretőm, sem pénzem nem volna,
Akkor lennék csak igazi szegény,
Szegény legény, szegény juhászlegény.

énekelte: Erős Sándor (60 éves), 1975.
lejegyezte: Kónya S.

A Juhászlegény-nótával szinte népdalként bánik népünk, hiszen nagyon változatos a szövege is, a dallama is. Fölsorolom kezdősorának még néhány változatát – mindet Burány Béla gyűjtéséből: Amott, amott lënt a hëgy aljába; Amoda ja magas hëgy aljába; Amoda lent a hegy oldalába; Túl a Tiszán az erdő aljába. Ez a sziporkázó variáló kedv, azt hiszem, besorolható vajdasági értékeink közé. 

Hány Petőfi-dal létezik?

– Isoz Kálmán zenetörténész 1931-ben adta közre Petőfi-dalok című tanulmányát, mely szerint 184 dalszerző 510 zeneművet írt 202 különböző Petőfi-versre. Azóta több százzal növekedhetett a megzenésített Petőfi-versek száma. Ezek nagyobbik része nem vált általánosan ismertté, de bizonyos, hogy többtucatnyi vált népies dallá, azaz magyar nótává és népdallá is.
A „nótásodás” és „népdalosodás” a versek eredeti szövegében kisebb-nagyobb eltéréseket okozhat: kimaradnak versszakok; egybeénekelt sorok jelennek meg; megváltoznak a szavak; új, más formulák, versszakok keverednek a szöveghez.

Előadásával hol szerepelt eddig? Hogyan fogadták?

– Megtiszteltetés volt számomra, hogy első előadásomat tavaly a magyar költészet napján a Thurzó Lajos Közművelődési Központ szervezte meg a zentai Alkotóházban, majd következett a csókai Petőfi-nap a Városi Könyvtárban. Az Arankaköz falvaiban Rábén, Egyházaskéren, Firigyházán is szóltak a Petőfi-dalok, a 70. Kanizsai Írótáborban két előadást tarthattam fiataloknak, és a „Szögedi Nemzet” találkozóján is ott lehettem, a szegedi ferences templom konferenciatermében. Idén a magyar kultúra napján mutattam be a Petőfi-dalokat Topolyán, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság ünnepi műsorában, majd a Tordai Művelődési Napok rendezvénysorozatán szerepeltem. Előfordult, hogy idős és ifjú unszolás nélkül, ösztönösen együtt énekelt velem – ezek megható, ünnepélyes pillanatok voltak, ilyenkor úgy éreztem, Petőfi is köztünk van. Amikor visszatapsoltak az előadás végén, Szendrey Júlia emlékének adózhattam egy villanásnyi ideig, persze Petőfivel:

„Barna kis feleség!
Szíved,szemed, ajkad ég!”

Hogyan építette fel az előadást?

– Előadásomat számítógépes vetítés kíséri, s míg szól a dal, a vásznon Petőfi mellett megjelenik a dallam szerzőjének képe, esetleg más odaillő illusztráció, festmény, például Munkácsy Búsuló betyárja, vagy Dobó Tihamér Tisza csónakokkal című műve. Az énekszámok között a dallamszerzőkre, dalokra vonatkozó adatok, versmondások hangzanak el. S az is előfordul, hogy prózában olvasok fel idézetet például Szabó Magdától a Fürdik a holdvilággal kapcsolatban, vagy Móra Ferenctől, aki Petőfi századik születésnapjára írta a következő sorokat: „...a költő több is volt királynál, hadvezérnél, államférfinál. Hiszen ő az első, aki még velünk, magyarokkal is meg tudta csinálni azt a csudát, hogy összehozott bennünket egy gondolatban. Hogy az ő levegőjéből való hasonlattal éljek: ő a falu kútja, aki körül mindnyájan találkozunk, s akinek örökkévaló forrásaira az egész Nagy-Magyarországból elzarándokol a lélek szomjú nyája.”

Összefoglalható, mi ezeknek a zenés verseknek a legfőbb üzenete?

– Előadásomban igyekeztem olyan keretbe helyezni a dalokat, hogy a befogadó közönség hagyománytiszteletből is, a nagy elődök szeretetéből is, összevont irodalmi-zenei-képzőművészeti értékeink megbecsüléséből is kapjon késztetést.
Úgy gondolom, hogy a romantikus érzésvilág még mindig ott van fiataljainkban és bennünk is, s a Petőfi-dalok éltetik ezt a hangulatot.