Mit főzzünk?

Az egyik legnagyobb fejtörést okozó kérdés az, hogy mi kerüljön minden nap az asztalra, vagyis, hogy mi legyen az ebéd. Valami jó rendszert kellene erre kitalálni, mert én szinte mindig az utolsó pillanatban ötlöm ki. Nem is nekem kell megfőzni, anyukám készíti el, de az a kikötése, hogy én találjam ki, és lehetőleg én szerezzek be hozzá mindent. Végül is igaza van, megfőzni is untig elég neki, nem még kitalálni. Általában este jut eszembe, hogy ki kellene valamit találni másnapra, és jó esetben lesz is egy ötletem, de olyan is megesik, hogy még aznap reggel sem tudom, mi legyen az aznapi ebéd. Olyankor már csak valami gyorsat lehet összeütni, mert ha valami komolyabbat akarunk főzni, ahhoz már előző este ki kellett volna venni a mélyhűtőből a húst, és azt jó lett volna besózni. Az ilyen nem tudom mi legyen az ebéd napokon aztán gyorsan palacsintát süt anyu egy könnyen elkészíthető paradicsomlevessel, vagy fagyasztott szilvás gombócokat dob gyorsan forró vízbe és az kerül az asztalra. A lányaim egyébként nagyon kedvelik az ilyen gyors ebédeket, mert az rendszerint valamilyen tésztaféle, és annak minden formáját szeretik. Ha végképp szakad a húr, a tejfölös tészta is megteszi, ami szerintük fenséges eledel. Igaz, két óra múlva már olyan éhesek, mint a farkas és nem győznek aztán délután ezt-azt eszegetni, de őket ez nem érdekli.

Az bosszant leginkább, amikor kitalálom, hogy mi legyen az ebéd, de nincs hozzá otthon minden hozzávaló, és akkor reggel még ki kell szaladnom a piacra, vagy el kell mennem a boltba. Már számtalanszor megfogadtam, hogy hétvégén igyekszem előre bevásárolni, de ahhoz tudni kellene, hogy mi is lesz az ebéd a hét folyamán. Korábban eldöntöttem, hogy hétvégén összeállítom az egész heti menüt, hogy legyen időm bevásárolni is, és, hogy megkíméljem magam a napi stressztől, de valahogy mindig elmarad. Valójában még soha nem csináltam ilyen listát, csak mindig készülök rá. A listának az lehet a hátulütője, hogy nem biztos, hogy aznap épp arra vagyunk éhesek, amit napokkal előbb kitaláltunk. Én egyébként a hétfőt szeretem a legjobban, hiszen akkor mindig vasárnapi maradékot eszünk. Nem a maradékot szeretem, hanem azt, hogy aznap nem kell töprengenem. A vasárnapi húslevesből mindig marad és húst is annyit süt anyu, hogy a hétfő ilyen szempontból szabad legyen. Esetleg egy körítést kell mellé elkészíteni, de az hétfőn általában rizs, vagy krumpli, úgyhogy azon nem agyalunk túl sokat.

Visszatérve a listára, emlékszem, gyerekkoromban is mindig téma volt otthon, hogy mit főzzünk. Akkor a nagymamám dolga volt a főzés, és anyunak kellett kitalálnia, hogy mi legyen az ebéd és az ötletelésbe én is besegítettem. Rémlik, hogy akkoriban próbáltuk is néhányszor előre papírra vetni az egész heti menüt, de igazából ez soha nem vált gyakorlattá, mert szombaton még jó ötletnek tűnt rántott levest tervezni szerdára, de aztán, amikor elérkezett a szerda, már nagyon nem vágytam a rántott levesre, így lecseréltük. Szóval marad az örökös napi fejtörés: Mi legyen az ebéd?