Mindenkiben ott van a természethez való ragaszkodás, kiben mélyen elrejtve, kiben egészen közel a felszínhez. Lelkünk egy kevésbé, vagy nagyon rejtett része emlékszik arra, hogy egy tőről fakadunk, és őseink a föld szagát mélyen belélegezve, verejtékcseppekkel is behintve azt – éltek egykor lassabban és jobban tisztelve az éltető erőt adó termőt.
Erre az ősi erőre emlékeztet az az egy holdnyi lilaság is, mely a forgalmas Magyarkanizsa-Zenta közti út mellett, mégis megbújva pompázik. Nagy Elvira levendulása az útról betekintve már nem igazán látszik, de bekanyarodva a takaros tanya területére, szemet és lelket gyönyörködtető látvány tárul elénk.
Szombaton és vasárnap műhelymunkák lesznek a levendulásban (Fotó: Gergely Árpád felvétele)
Az sem véletlen, hogy épp egy útszéli keresztnél kell lefordulni. Tövében mindig virágcsokor, vele szemben pedig az Authenta. Tíz éve, hogy az akkor még Magyarkanizsán élő Elvira megálmodta és gyerekeivel elültette az első töveket, és már akkor elképzelték, hogy milyen lesz, amikor a tövek bokrokká válnak és lilába borulnak. Még számukra is hihetetlen, hogy mindez valóra vált, oly gyorsan és látszólag oly könnyen, de bizony a növény is igényli a szeretetet és megköveteli, de meg is hálálja a gondoskodást. Idén is szépen termett a levendula Elviráéknál.
Ebben az évben most csütörtökön kezdődött meg a szüret, melyet nyilvánossá tettek már több éve, sőt különböző, a növényhez kapcsolódó műhelymunkákkal is gazdagítottak. Elvirával a tanya hűvösében, majd az illatos és ámulatba ejtő lilaság között beszélgettünk arról, hogy mit hozott számukra az elmúlt tíz év és a levendula.
– Minden téren pozitív tapasztalataim vannak, kezdve az első kis tövek nevelésétől az értékesítésig. Főleg amióta a Levendulanapokat kitaláltuk, egyre változatosabb és változatosabb – mesélte Elvira. – Mindig egy kicsit hozzáadunk az előző évhez képest. Követjük az igényeket és egy kicsit szétnézünk a világban, inspirálódunk, ötleteket is merítünk, habár ezt a részt, ahol mi vagyunk, nem lehet összehasonlítani más területekkel. A műhelymunkákat minden évben megtartjuk, ám bővítjük azokat, és egyre nagyobb az érdeklődés is. Ugyanúgy a dekorációk készítésénél is, ami bár picit nehézkesen indult, mára teljesen bejáródott. Az emberek nem szokták meg, vagy elszoktak az efféle közös időtöltéstől. Ez nem csak arról szól, hogy megcsinál valamit a résztvevő és azt hazaviszi, hanem külön hangulata van, és a kreativitás is kiélhető benne. Egyre többen jelentkeznek, akiknek más ötletük is van, mint amit meghirdetünk, de mivel alapanyag van bőven, így nyitottak vagyunk az újdonságokra is – magyarázta Elvira. – Amikor én elkezdtem ezzel foglalkozni, még a környéken nem is volt, mára azonban egyre többen, kis területeken nevelnek levendulát. Mindenkinek van valami sajátossága, hogy mire fókuszál. Nekünk egyre több termékünk van. Úgy látom, hogy az emberek egyre inkább fordulnak a természet felé, ami nagyon jó, és ott keresik a megoldásokat a problémáikra. Ezekből az igényekből kifolyólag mi is arra törekszünk, hogy eleget tegyünk, például a termékekkel is, például melegíthető, hűthető párnáink vannak, szappanok, illóolaj, krémek, és az alaptermék, a száraz csokrok, amik egész évben elérhetőek, ezzel is indult az egész. Van még levendulaszirupunk is. A levendulanapok is sikeresek, ezekre külön büszke vagyok, hisz a környékben egyedülálló. Mi voltunk, akik először megszerveztük, és egyre látogatottabbak is. Nagy öröm, amikor jönnek a látogatók, és élvezik a természetnek ezt a kis szegletét, ezt a lila mezőt, ahol több száz ember megfordul. Környékbeliek jellemzően, de újvidéki, nagykikindai és belgrádi látogatóink is vannak. Nagyon jó érzés, hogy sokan felkeresnek minket – mesélte a termelő, akitől azt is megkérdeztem, szerinte az ő sikerének mi a titka.
Gergely Árpád felvétele
– Elsősorban az energia, a motiváció, ami gerjeszti a sikert is. Az a szép, hogy azok az emberek akik idelátogatnak, természetszeretőek, nagyon értékelik ennek a tájnak a természeti adottságait. Igaz, hogy mindenki különböző, de valahol mindenki rendelkezik ugyanazzal a vonással, a természet szeretetével – mondta Elvira, akit annak idején, tíz éve sem a profitorientáltság vezérelt.
– Az volt az alapötletem, hogy megosszam azt a szépséget a helyiekkel, ami nekünk van. Fontosnak tartottam, hogy meglássák mások is, hogy mennyi szépet rejt a mi vidékünk – mondta Elvira, aki olyannyira szereti ezt a részt, hogy a városból kiköltözött a tanyára, a levendulás mellé.
– Szerettem volna, ha minél többen látják, hogy a mi nagy síkságunknak vannak olyan szegletei, ahol csak ülsz és gyönyörködsz a tájban. A mi lila álmunk valóra vált – mondta Nagy Elvira.
Az Autentha levendulásban, Magyarkanizsa és Zenta között szombaton és vasárnap is várják a látogatókat, akik szedhetik a csokrokat, fotózkodhatnak, de szombaton például 17 órától a természetes kozmetikumokat lehet elkészíteni a helyszínen levendulából, természetesen szakértői irányítással. Szappan, ajakbalzsam is kikerülhet a kezeink közül és haza is kerülhet. Mindössze 300 dinár a részvételi díj, de előzetes bejelentkezés szükséges.
Vasárnap délután öttől levendula fali dekoráció készítése szerepel a programban. Részvételi díj: 1500 dinár, és minden biztosított!
A levendulaszüret június 25-ig tart!
Bővebb információk és jelentkezni a 063/465 222-es telefonszámon, a www.authenta.rs honlapon, vagy az info@authenta.rs e-mail címen lehet.
Nyitókép: Nagy Elvira, az Authenta levendulás tulajdonosa (Fotó: Gergely Árpád felvétele)
