2024. április 24., szerda

Felébredt a természet, itt a tavasz

Felébredt a természet, mind zöldebb és zöldebb lesz a környezetünk, már megérkeztek hozzánk az első gólyák, és nyüzsögni kezdett az állatvilág apraja-nagyja. A napsütéses, tavaszias napok kicsalogatják a szabadba a kicsiket és nagyokat egyaránt. Sajnos tény, hogy egyre kevesebbet vagyunk a természetben, nem a kertekbe, parkokba, ligetekbe vagy erdőkbe mennek a szülők a gyermekeikkel, inkább a bevásárlóközpontok játszóterein, a városok betonozott utcáin és terein vagy az információs technológia eszközeinek társaságában töltik a szabadidejüket.

Szem elől tévesztettük azt a nagyon fontos tényt, hogy az embernek és ezzel a gyereknek is nem a zárt tér, a játszóházak a természetes közege, hanem ez kinn, a „szabad ég alatt” van. Azzal, hogy nem kinn, a szabadban, a szabad ég alatt, a körülöttünk található növény- és állatvilággal kapcsolódva, a virágok, fák, bogarak, madarak világába visszük gyermekeinket, hogy ott töltsük el a szabadidőt, megvonjuk tőlük a legfontosabb közeget, amelyben az alapképességek játékos úton fejleszthetőek a legjobban. Jusson eszünkbe, hogy a természet rengeteg dologra megtaníthat bennünket és a gyerekeket is, mert a legkiválóbb közeg arra, hogy egy gyerek játékosan tanuljon. Amikor például állatokkal, bogarakkal vagy éppen növényekkel találkozik a gyerek, azokkal van körülvéve, elengedhetetlen szinte minden esetben, hogy az ember türelmes, éber, kitartó, tudatos legyen, mert csak így ismerkedhet meg vele, és érezheti jól magát a természetben. Különben a bogár, a madár elszáll, a mókus elcikázik a fák lombjai között.

A természettel kapcsolódva, azt megfigyelve és megélve alapvető tapasztalatokra tehet szert kicsi és nagy is. A természetben való jelenlét szinte megbombázza az érzékszerveket. Minden érzékszervünk ingereket kap, például a tapintás, ha kézbe vesszük, megsimítjuk az állatot, növényt, valamint érezzük az illatot vagy éppen a szagot. Különböző textúrák tapinthatóak és nevezhetőek meg, a virágszál törékeny, lágy szárán vagy a fák durva kérgén keresztül, gazdagítva a tapasztalat mellett a szókincset is, amennyiben a felnőtt meg is nevezi az érzékelt tulajdonságot. A tapintás mellett a gyerek a szaglással, a hallással vagy éppen a testi érzetekkel is kapcsolódik a természethez és ezzel a világhoz. Ez az „itt és most” tudatát is gazdagítja: a természet változásait megfigyelve és követve, valamint tudatosítva azt, hogy a természetben semmi sem egyforma. Hogyha a gyerek játszani szeretne, akkor sokszor arra kényszerül, hogy új megoldásokat találjon a játékhoz, „ötletelni” kell neki, természetes úton, spontánul kreatív problémamegoldás történik. Emellett csak a természetben élhető meg a szabadság érzése is.

Ha természetről van szó, elkerülhetetlen a valóság megtapasztalásának ténye. Vannak dolgok, amelyeket kinn a természetben, túrázás közben élmény megtapasztalni, mint amilyen például az, hogy milyen megázni, fázni, izzadni. Fontos élettapasztalat, hogy erőfeszítéseket is kell tenni, mert van, amikor nem lehet például taxit hívni, hogy az hazavigyen. Sokszor erőt kell venni önmagunkon, hogy a kitűzött célt elérjük, a természetben, az emberi kapcsolatok terén, sőt a tanuláskor is. Valójában az ilyen tapasztalatok végül is ellenállóvá teszik az embert az élet nehézségeivel szemben. A természet segít abban, hogy megtanuljunk kötődni, az ugyanis az emberi létben nagyon fontos. Kötődünk a szüleinkhez, nagyszüleinkhez, testvéreinkhez, játszótársakhoz, és ugyanolyan fontos egy-egy fához, madárhoz, állathoz is kötődni, mert ez fontos szerepet játszik a környezettudatossághoz, a környezetvédelemhez való aktív viszonyban. Azok, akiket érzelmek és pozitív tapasztalatok fűznek például az utcabeli fákhoz, a folyópartok őshonos erdeinek növény- és állatvilágához, nem adják könnyen a beleegyezésüket azok kivágásához, betonozásához, beépítéséhez. Érzelmi, akarati, értelmi világukba beépül a környezetvédelem és a környezettudatos életmód. A természetben való játék alkalmával, a jó levegőn és a kortársak társaságában észrevétlenül sajátítanak el, tanulnak meg számos természettel kapcsolatos dolgot, ugyanakkor önmagukról és az életről is megtudnak sok mindent.

A természetnek fontos nevelő hatása is van, pont a korábban már emlegetett környezettudatosságot illetően. Kanadában és Ausztráliában végzett kutatások eredményei azt igazolják, hogy azok a gyerekek, akik gyakran játszanak a szabadban, nagyobb valószínűséggel lesznek környezettudatos felnőttek. Azok, akik gyerekkorukban pozitív élményeket szereztek a szabadban, környezettudatos felnőttek lettek. Tudatában vagyunk annak, hogy a környezettudatossághoz nem elegendőek a szabadtéri programok. Fontos eleme ennek egyebek mellett a szülők és a gyerekekkel foglalkozó pedagógusok munkája, nekik is fel kell hívniuk a figyelmet nap mint nap elsősorban a szűkebb környezet megóvásának módjaira és fontosságára és erre építve a tágabb környezet és a Föld megóvására, a „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!” jelszó szellemében. Mi, felnőttek, szülők, nagyszülők, az óvodában és iskolában dolgozó pedagógusok kell hogy megmutassuk a gyerekeinknek, hogy mindennap tehetünk valamit a Földünkért: például eloltjuk a feleslegesen égő villanyt, helyi élelmiszereket vásárolunk, kerékpárral vagy gyalog megyünk az iskolába, közlekedünk a lakóhelyünkön. Amit még a természet adhat nekünk az általános egészség mellett, az önbizalom és a mentális egészség.

Nagyon fontos, hogy már egészen kicsi kortól kezdve megtapasztalják velünk együtt, hogy ha elvetjük a magocskát a várakozás izgalmával és persze a magocskáról való gondoskodással, a kertészkedéssel egyetemben, abból gyönyörű virág vagy illatozó fűszernövény lesz, amely megszépíti a környezetünket, a világunkat. Hacsak lehet, támogassák az óvodai, iskolai vagy más közösségi kertek kialakítását, mert közösen kertészkedni, megtapasztalni a természetet nem csak a családban lehet és kell. Ha nincs lehetőség kertek kialakítására, minikertek, virágládák kialakítása, ültetése és gondozása is jó hatással lehet kicsire, nagyra egyaránt. A friss levegő, a növények és állatok gondozása nemcsak a testi egészségre, hanem az önbizalomra is jó hatással van. Minél több időt tölt valaki a szabadban, annál pozitívabb lesz a saját testképe, és annál többre fogja magát tartani – állítja a természet hatásaival foglalkozó egyik írás. Egy Angliában végzett kutatásban megállapították, hogy a természet közelsége az emberekben azt az érzést növelte, hogy ők is fontos részei egy tágabb ökoszisztémának, ezáltal nagyobb tisztelettel fordultak a saját testük felé, és kevésbé voltak kiszolgáltatva a körülöttük élők felől érkező nyomásnak, illetve elvárásoknak.

A természetben töltött idő tapasztalata, a zöldellő természet, az állatokkal, a házi kedvencekkel való kapcsolat fontos a mentális egészség szempontjából is. Mert a természet gyógyír, ami ha gyermekkorban természetessé válik, akkor felnőttkorban, krízishelyzetben nagy segítség lehet.

Nyitókép: Illusztráció