Tiszakálmánfalván most már nemcsak a harangszó jelzi a reggelt, hanem két magasban kelepelő gólya is. A történet azonban nem csupán a tavasz érkezéséről szól, de arról is, mit jelent ma a szomszédság összefogásának ereje.
A majálisi ünnepeket követően három kecses árnyék suhant át az utcán, három – egy pár és egy magányos – gólya, jelent meg Tiszakálmánfalván a Vuk Karadžić utcában. Először kéményekre próbált meg egy gólyapár fészket rakni, végül az egyik villanypóznát választották – mesélte lapunknak Barna Sára Bernadetta helyi lakos.
Gergely József, a Szerbiai Madártani és Madárvédelmi Egyesület igazgatóbizottságának elnöke, és az egyesület egykori alapítótagja kifejtette, valószínű, hogy fiatal és tapasztalatlan párról van szó.
– Az öreg párok már letojtak, kotlanak, lassan már kelnek is a fiókák, ez a pár pedig még csak most akart fészket rakni – mondta József.
– Először azt hittük csak nézelődni jöttek hozzánk, nem gondoltuk, hogy fészket is raknak. Csak néztük őket és gyönyörködtünk a látványukban, hiszen Tiszakálmánfalván egyáltalán nem megszokott ez a madár. Nem messze Kabolon (Koviljon) rengeteg gólya van, nálunk azonban se tó, se vizes terület nincs a közelben – számolt be Bernadetta.
Nagyon gyorsan elfoglalta új otthonát
A gyönyörködés ugyanakkor nem tartott sokáig, jött az eső, a fészekkezdemény elázott, a villanypóznán lógó vezetékek szikrázni kezdtek, mire az utcában több háztartásban is gyertyafényre kellett váltani. Bernadetta szerint ekkora már a magányos harmadik gólya el is tűnt, és csak később terjed el a hír, miszerint a madarat áramütés érte és elpusztult.
– Késő este történt az eset. A szomszédok az esetre kihívták az áramkarbantartó szolgálatot, amely dolgozói másnap leszedték a fészket azzal az ígérettel, hogy rövidesen biztosítanak új fészket a gólyáknak – mesélte a tiszakálmánfalvi lakos. Ellenben elmondása szerint ígéretüknek nem tettek eleget, így a szomszédság úgy döntött, elő a telefonokkal, és már égtek is a vonalak.
– Ekkor hívtam fel Gergely Józsefet, hogy megkérdezzem mit tehetünk az ügyben, mert nagyon szerettük volna, ha a madarak itt maradnak. Ő értesítette az egyesületet, nekik viszont sajnos nem volt fészkük – mondta.
A szomszédság hívta az Elektrovojvodinát, a karbantartókat és a helyi közösséget, valamint különböző szervezeteket is. Mindenki azon volt, hogy minél többen értesüljenek az ügyről.
A fáradságos munka végül kifizetődött. A szomszédság talált fészket a gólyáknak, amit végül saját autóval szállítottak a helyszínre. Ekkor újra telefonálgatni kezdtek, hogy jelentsék, a fészek már megvan, küldjenek valakit, aki felrakja azt.
– Mivel az egyesületünknek ilyen esetekre megállapodása van az áramszolgáltatást karbantartó céggel, hogy a veszélyes gólyafészkeket megemeli, amikor szóltak nekünk a kollégák, másnap kimentek és felraktak egy fészektartó vaskonstrukciót – tájékoztatott József.
A felszerelés pillanatait – ahogy azt Bernadetta mesélte – az egyik gólya egy háztetőről végig is nézte. Húsz perc se kellett neki, és már be is költözött a fészekbe. A másik gólya másnap jelent meg.
– A szomszédasszony még a gallyakat is összegyűjtötte a régi fészekből, így azok is felkerültek. Nagyon örült az egész szomszédság, hiszen az erőfeszítés és az érdem is közös. A gólyák jól vannak, azóta is itt kelepelnek, a tojó már egy ideje ül a fészekben, várjuk a gólyafiókák érkezését.
Tiszakálmánfalván a gólyák most már biztonságban vannak, a pózna alatt nap mint nap elhaladók pedig mindig tudni fogják: itt nemcsak madarak, hanem az emberség is fészket rakott.
Nyitókép: Az installáció pillanatai (Barna Sára Bernadetta felvétele)
