Pénteken délután zárult a Magyar nők és hősnők – Amikor a fakanál is kard című kétnapos asszonykonferencia, amely a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ szervezésében valósult meg. A rendezvény tizenkét szakmai előadást foglalt magába.
A csütörtöki konferencia délutáni programja dr. Tóth Eszter Zsófia történész, társadalomkutató előadásával kezdődött, mely az 1848 centenáriuma 1948-ban, női szemmel címet viselte. A történész elmondta, hogy ez a XX. századi időszak a nők számára a nagy lehetőségek kora volt, hiszen az is megesett, hogy egy munkásnő Kossuth-díjat kapott, egy szövőnő pedig miniszteri címet szerzett. A beszámoló további részében a jelenlevők a centenárium időszakának fontosabb és hangsúlyosabb eszméiről is hallhattak érdekességeket. Ezt követte dr. Kovács Emőke történész: Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc hősei és emlékezete a Balaton vidékén elnevezésű prezentációja. Az előadó e téma kapcsán kiemelt néhány gondolatot az 1848-as férfi hősökről és azok emlékhelyeiről a Balaton vidékén. Említést tett Festetics Juliannáról, az első meghatározó asszonyról ebből a régióból és időszakból, valamint a keszthelyi születésű Szendrey Júliáról is, akinek egy verseskötetében balatoni vonatkozású költemények is szerepelnek. Továbbá kitért az Anna bálok tradíciójára, mely a mai napig meghatározó rendezvénye Balatonfürednek. Végül pedig érintőlegesen szólt a habsburgok és a Balaton kapcsolatáról is. Dr. Czuczor Gergely történész, tanár: A reformkor és szabadságharc méltatlanul elfeledett asszonyai című ismertetőjét is meghallgathatta az érdeklődő közönség. A történész egyebek mellett szót ejtett a női szerepek változásáról és megítéléséről a középkorban és az újkorban. Kitért arra, hogy kik voltak azok az asszonyok, akik a korabeli férfiak mögött álltak, mivel járultak hozzá a férjeik sikereikhez, és hogy hogyan élték meg a szabadságharc eseményeit. Az előadó továbbá felvezette az áprilisi törvények nyomán felálló Batthyányi kormány miniszterjei feleségeinek az életútját és az aktív szerepvállalásukat is.
Rendkívüli asszonyokról hangzottak el érdekfeszítő előadások a konferencián (Fotó: Molnár Edvárd)
A konferencia első napját dr. Saly Noémi budapesti irodalomtörténész, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum munkatársa, a kávéháztörténet és a régi gasztronómia lelkes kutatójának az előadása zárta. Az irodalomtörténész két kötete is a 19. század közepi receptekkel, étkekkel foglalkozik, miközben két női sors is kirajzolódik, Molnár Juliáé és a sokkal ismertebb, vajdahunyadi Szerecsek Annáé. A két kötet alapját két kézzel írott szakácskönyv adta, amelyek kapcsán dr. Saly Noémi az effajta családi hagyatékok jelentőségére hívta fel a figyelmet. Mint megtudtuk, szívesen kutatja a szerzetesek és az apácák szakácskönyveit is.
A péntek reggeli előadássorozat első bemutatkozója Antoni Rita újságíró, kutató volt, aki Teleki Blanka és Brunszvik Teréz életéről és munkásságáról tartott prezentációt. Az ismertető során az előadó elmesélte a nők oktatásának az előzményeit, Brunszvik Teréz és Teleki Blanka egymásba fonódó pályáját, illetve rátért pár mondatban az örökségükre is. Nagyvonalakban bemutatta Brunszvik Teréz magyar grófnő, az első magyarországi óvodák megalapítójának és Teleki Blanka a magyar nőnevelés egyik úttörőjének, a nők művelődési egyenjogúsága hívének életét, munkásságát és tevékenységeit. Végül pedig felvillantotta az egyes tudományterületek első női képviselőit is, akik a szóban forgó két személy úttörő munkájának köszönhetik, hogy ezt a karriert befuthatták. Ezt követte dr. Tamási Zsolt tanár: Nők az 1848-1849-es forradalom és szabadságharcban. Akik tettek és szenvedtek a szabadságért című előadása, mely során az előadótól megtudhattuk, hogy milyen toposzok jelentek meg az elmúlt 175 évben a nők szerepéről, és ennek köszönhetően Tamási Zsolt rámutatott arra is, hogy melyek azok a témák, amelyeket ismerünk, amelyeket kutatnak és amelyeket még kutatni kell. Továbbá különféle érdekes könyveket is bemutatott a közönségnek, melyek e téma kapcsán jelentek meg, különösen Kacziány Géza: Magyar vértanuk könyve című 1905-ben megjelent kiadványát, ami elég nyomatékosan mutatja be szenvedő nőket. Majd elmondta, hogy a női sorsokról szóló összegzések azért érdekesek, mert ezek tudják formálni a köztudatot, ezért fontos, hogy bekerüljenek olyan lapokba és fórumokba, ahol a nagyközönség is értesül róluk. Dr. Nagy Éva kulturális antropológus, a forradalmárok étkezési szokásairól és a korabeli szakácskönyvekről tartott egy rövid bemutatót. Mint megtudtuk a XIX. század közepén az emberek táplálkozását az befolyásolta, hogy milyen társadalmi csoportokba tartoztak. A forradalom előtt két teljesen különálló konyha létezett. Az egyszerű, évszakfüggő paraszti konyha és az egész évben különleges távoli tájak alapanyagait is felhasználó ritka ételeket felsorakoztató arisztokratikus konyha. A polgárosság megerősödésével pedig létrejött egy új gasztronómiai irányzat, a polgári konyha, amely elegyítette a paraszti és az arisztokratikus gasztronómia tulajdonságát. Az előadó továbbá olyan ételeket, étkezési szokásokat és szakácskönyveket is felsorolt, illetve bemutatott, amelyek erre az időszakra voltak jellemzők. Kiemelte, hogy a korabeli folyóiratokban is megjelentek receptleírások, valamint a szépirodalmi művekben is szerepeltek étkezéssel kapcsolatos témák. Nagy Éva az előadás végén azt is elmondta, hogy legtöbb kutató a 19. század legjobb magyar nemzeti szakácskönyvének Cifra István könyvét határozta meg, majd zárólag röviden Zilahy Ágnes és Rézi néni korabeli szakácskönyvéről is beszélt.
Péntek délután Dalos Tibor, a magyarországi Történelemoktatók Szakmai Egyesületének elnökségi tagja tartott előadást. Dalos Tibor a szombathelyi Klapka György Lovas Polgárőri és Hagyományőrző Egyesület hagyományőrző tüzére is, az előadásából pedig azt is megtudhattuk, hogyan jött létre a kishuszár alakulatuk és kiből lesz jó kishuszár:
– Nem csak fiúkból, hanem lányokból is, bárkiből, aki ezt szívesen vállalja. Nálunk a lányok kiemelt fontosságúak, nemcsak huszárlányokként, hanem markotányoslányokként is. A cél, hogy a kisebb gyerekeket is bevonjuk a hagyományőrzésbe, és a hagyományőrző rendezvények aktív résztvevői legyenek. Bárhol is jártunk az országban azt láttuk, hogy a gyerekeknek ez nagyon tetszik – emelte ki az előadó.
A konferenciát két vajdasági előadó zárta. Dr. Mezei Kinga színművésznő, rendező, a Zentai Magyar Kamaraszínházban művészeti vezetője, Én tehát színész nő lettem címmel tartott előadást:
– Déryné Széppataki Róza naplójában ez egy lényeges mondat, de nemcsak ő lett színésznő, hanem mások is, ezért választottam ezt a címet összefoglalóként. Foglalkoztattak az első magyar színjátszó társulat próbálkozásai, azok a színésznők, akik először színpadra léptek, de leginkább Déryné Széppataki Róza és Prielle Kornélia életútja, a második magyar színjátszó társaság vándorévei, a sikerei és keservei – hallottuk dr. Mezei Kingától.
Dr. Góli Kornélia dramaturg, tanár, a színházat és a forradalmat kapcsolata össze a Színház a forradalomban – Forradalom a színházban című előadásában, amely nagyjából egy száz éves periódust fogott össze, a magyar színháztörténetből:
– A kiindulási pontom az 1848. március 15-e estéje volt, amikor a tervezett Bánk bán előadás – abban az euforikus állapotban – félbeszakadt. Nagyon érdekesek továbbá a színésznők élettörténetei, de a szabadságharc kapcsán foglalkoztatott egy kissé talán kettős érzelmekkel fogadott műfaj, az pedig a népszínmű. Bizonyos értelemben a népszínmű töretlen sikerét az operett győzte le, annak kapcsán pedig Huszka Jenő és Szilágyi László Mária főhadnagy című műve kihagyhatatlan – mondta Góli Kornélia, akit mintegy zárószóként a konferencia témájának a jelentőségéről is kérdeztünk.
– Nagyon izgalmasnak és fontosnak tartom, hogy ez a megközelítés is előtérbe került. Az előadásokból is az derült ki, hogy valóban nagyon sok és nagyon jelentős képviselője van a nők között is a forradalmár lelkületnek – hallottuk Góli Kornéliától.
Nyitókép: Rendkívüli asszonyokról hangzottak el érdekfeszítő előadások a konferencián (Fotó: Molnár Edvárd)
