Az e-Agrar rendszer bevezetése jó alkalom arra, hogy Szerbia változtasson a mezőgazdasági nyugdíjasok helyzetén – nyilatkozta a Politika napilapnak Nikola Altiparmarkov, a Költségvetési Tanács tagja. Mint mondta, az országban folyamatosan csökken a mezőgazdasággal foglalkozók száma, közülük is egyre kevesebben fizetik a nyugdíjbiztosítást, és többszörös haszna lenne az államnak abból, ha áttérne a mezőgazdasági termelők költségvetési finanszírozású szociális védelmi rendszerére, melyben számukra nem lenne kötelező a biztosítás fizetése. Felhívta a figyelmet arra, hogy a parasztnyugdíjak összege 16.000 dinár körüli, a családi mezőgazdasági nyugdíjaké még kisebb, 11.000 dinár, miközben az egytagú háztartásnak járó szociális segély 12.000, a kéttagúé pedig kb. 18.000 dinár. Altiparmakov szerint az agrárnyugdíjasok száma azért csökken, mert a Bismarck-féle, 19. századi biztosítási rendszert alkalmazzák, ami a mezőgazdasági termelők esetében – akiknek sem állandó, sem rendszeres bevételük nincs – nem a legmegfelelőbb. A bismarcki elképzelés szerint ugyanis a járulékokat rendszeresen be kell fizetni a foglalkoztatottak és vállalkozók béréből.
Amióta 1986-ban Szerbiában bevezették a mezőgazdasági termelők kötelező nyugdíjbiztosítását, több törvénymódosítás is történt azzal a céllal, hogy a rendszeres befizetésekre ösztönözzék a gazdákat, de az eredmény minden alkalommal lesújtó volt. „A befizetett járulékok 2022 elején sem fedezték a nyugdíjak ötödét sem, pedig akkor még a földműves biztosítottak kétszer annyian voltak, mint a nyugdíjasok. Akkor több mint 80 százalékban a költségvetésből kellett kiutalni a nyugdíjakat. Ma a biztosítottak száma (95.000) jóval kisebb a nyugdíjasokénál (142.000), és már 95 százalékban a büdzséből kell kifizetni az ellátmányt, és semmi kilátás arra, hogy a helyzet megváltozzon” – fejtegette Altiparmakov.
Idővel egyre kevesebb lesz a földműves biztosított és a nyugdíjas is, és az egyedüli észszerű megoldás Altiparmakov szerint az lenne, ha a mezőgazdasági termelőket kizárnák a kötelező biztosítási rendszerből, szociális segélyre jogosulnának (ami nagyjából ugyanannyi lenne, mint a mostani parasztnyugdíj), de önkéntes alapon bárki fizethetné a járulékot. „Ennek a látszólag radikális reformnak a költségei nagyon szerények lennének, évi kétmilliárd dinár körüli összeget tennének ki, ami a köztársasági költségvetésnek mindössze a 0,1 százaléka”.
