A Szabadkai Városi Könyvtár épülete városunk egyik jelképe. Közismert, hogy 1896-ban Raichle J. Ferenc tervei alapján épült, mint az akkori Nemzeti Kaszinó székháza. A könyvtár otthonává 1953-ban vált az épület. Az erről szóló döntés hetven évvel ezelőtt született meg. Az akkori Magyar Szóban is olvashatunk róla beszámolókat. Ezekből kiderül, hogy nemcsak a könyvtár, hanem a Jugoszláviai Népi Ifjúság elnevezésű antifasiszta ifjúsági szervezet is igényt tartott az épületre.
A Magyar Szó 1953. március 11-ei számában a Lesz-e új helyisége a Városi Könyvtárnak? című írásban vetették fel, hogy a szabadkai könyvtárnak új otthonra lenne szüksége.
„Nemcsak városi, hanem vajdasági viszonylatban is, a noviszádi Szerb Matica után a szuboticai Városi Könyvtár rendelkezik a legjelentősebb gyűjteménnyel. A könyvek jegyzéke 105.000 kötetet tart nyilván és ez a szám is állandóan emelkedik. Ha betekintünk e gyűjtemény belső megoszlásába, azt látjuk, hogy a többkötetes műveket leszámítva, mintegy 70.000 műről van szó, amelyből a magyar művek 23.000-et tesznek ki.
Jóllehet ez a gyűjtemény választékban igen gazdag anyagot nyújt az olvasónak és igen komoly lehetőséget ad arra is, hogy a tanulmányi munkát végző diákok, tanárok, szakemberek megfelelő forrásmunkára leljenek, – a Városi Könyvtár mégsem tudja azt nyújtani olvasóinak, amit szeretne és amit kellene. Mai helyiségei kétezernél több olvasót nem tudnak befogadni, és ez – amint a folyton emelkedő forgalom is mutatja, 1952-ben közel százezer könyvet olvastak itt – egyáltalán nem elegendő. Ezért a könyvtár és egyben a város kulturügyosztályának is egyik legfőbb gondja uj, könyvtárépület megszerzése.” – olvashatjuk napilapunkban.
A fentiekből nem derül ki, de a könyvtár ekkor a Zeneiskola földszinti helyiségeiben működött. Az viszont már megírták, hogy mely épület lenne alkalmas a könyvtár igényeinek kielégítésére.
„A volt Tiszti otthon (a régi Kaszinó épülete) helyiségeiről van szó. Természetesen az egész épületről, mert ennek helyiségei az épület központi fekvésénél és beosztásánál fogva is jól megfelelnek a könyvtár céljainak. Az eddigi egyetlen olvasóterem helyett az uj épületben négy olvasó lenne; külön a pioníroknak, a diákoknak, a fölnőtt olvasóknak és külön egy csöndes helyiség a forrásmunkák után kutatók és a tudományos munkát végző szakemberek számára. A tervek szerint a volt Tiszti Otthon egyemeletes épületének földszintjén helyeznék el a raktárát és mindazokat a könyveket, amelyek »kimennek« a könyvtárból; az emeleten a sajtót, a folyóiratirodalmat, az inconabulumokat [ősnyomtatványok] és a féltve őrzött értékeket, ritkaságokat. Ugyancsak az emeleten nagy előadóteremben tartanának különböző előadásokat, szemináriumokat, vita-esteket, könyvészeti elő[adásokat]” – írták a napilapban.
A Magyar Szó március 20-ai pénteki számában pedig már arról adtak hírt, hogy a könyvtár megkapta a Raichle J. Ferenc által tervezett épületet. A tudósítás szerint azonban a döntés nagy küzdelmek árán született meg.
„Már körülbelül másfél hónapja folyik a harc Szuboticán, a volt Hadsereg otthonért, a városi könyvtár és a Népi Ifjúság között. Mint ismeretes a Hadsereg otthona uj épületbe költözött és így a régi otthon a város központjában üresen maradt. Nehéz volt eldönteni, hogy kinek itélik oda ezt a kétszárnyas, emeletes épületet, az ifjúságnak, vagy a városi könyvtárnak. Másfélórás vita tárgyát képezte a Hadsereg otthon hétfőn a városi népbizottságban, és végül Szubotica város népbizottsága szavazattöbbséggel a városi könyvtárnak ítélte a volt Hadsereg otthont” – ismertették a döntés megszületésének körülményeit a lapban, majd alább hozzátették: „A szuboticai városi könyvtár eddig nem megfelelő épületben volt elhelyezve. A könyvek rongálásnak voltak kitéve. Csak nagy áldozat árán sikerült eddig is a könyvtárnak megmenteni a nagy értéket képviselő régi könyveket.”
A Szabadkai Városi Könyvtár így kapta meg azt az épületet, amelyben ma is működik. Az intézmény a költözködés után,1953. november 9-én fogadta először az olvasókat új otthonában.
