„A következő hat évre szóló oktatási stratégiának a múltból merített számtalan jó tapasztalat és a jövő igényeinek a kielégítését megcélzó programok ötvözetének kell lennie.” – fejtette ki a Magyar Nemzeti Tanács készülő oktatási stratégiájának kapcsán Varjú Potrebity Tatjana, a Végrehajtó Bizottság oktatásért felelős tagja, akivel a tervezett új programok némelyikéről részletesebben is beszélgettünk, de a szerb nyelv elsajátításának a témáját ugyancsak érintettük.
Az MNT társszervezésében a napokban tartották meg az Edu-expo felsőoktatási kiállítást, milyenek az első benyomások?
– Most még összegzünk, ahogyan azt a nagyobb horderejű feladatok elvégzését követően mindig érdemes megtenni. Felmérjük, hogy mi volt hasznos, így érdemes megtartani, illetve mi az, amit indokolt részben módosítani, vagy teljesen átalakítani. Sikeresnek minősíteném a kiállítást, hiszen megszólítottuk a középiskolásokat. A negyedik osztályos diákok közül mostanra sokan eldöntötték, hogy hol szeretnének továbbtanulni, ugyanakkor ha csupán néhányuk számára vonzóvá sikerült tennünk a vajdasági felsőoktatási intézmények bármelyikét, akkor eredményesnek nevezhető a rendezvény. Az idén olyan karokat is megszólítottunk, amelyek korábban nem vettek részt a felsőoktatási kiállításon, ilyen például az Újvidéki Egyetem Mezőgazdasági Kara. Természetesen még van kit megszólítanunk. Az idei évtől kezdve a tanév elején szervezzük meg az Edu-expót, ebben az évben szeptember 13-án. Ez az oktatási kiállítás már kétnapos lesz, második nap az általános iskolák nyolcadik osztályos diákjai számára mutatjuk be a vajdasági magyar nyelvű középiskolai lehetőségeket.
Hol tart az oktatási stratégia és mely alapelvekre támaszkodik?
– Még dolgozunk az MNT előző összetétele által elkészített tervezeten. Arra törekszünk, hogy megtartsuk a célravezető programokat, valamint újabb hangsúlyos feladatokat és elemeket építsünk be a dokumentumba. A következő hat évre szóló oktatási stratégiának a múltból merített számtalan jó tapasztalat és a jövő igényeinek a kielégítését megcélzó programok ötvözetének kell lennie. Reményeim szerint a közvitákat tavasz végén szervezhetjük meg, majd a végső finomításokat követően az MNT az év első felének a végén elfogadja a stratégiát. A nemzeti tanács egyik elsődleges feladata a szülőföldön való továbbtanulás, illetve boldogulás segítése. Igyekszünk olyan programokat életre hívni, amelyek arra ösztönzik az általános iskolásokat, hogy itthon folytassák középiskolai tanulmányaikat, míg a felsőoktatási tanulmányok segítésének vonatkozásában a különböző pályázatokat, ösztöndíjakat emelném ki, továbbá a felvételi felkészítőt, vagy a szerb nyelvi felzárkóztatót. Középiskoláink és gimnáziumaink versenyképesek, ám további programokkal tervezzük erősíteni színvonalukat. Van egy program, amelyet mindenféleképpen szeretnék megemlíteni, ennek már körvonalazódott a fontossága, talán a most készülő stratégiának is minél hangsúlyosabb elemévé válhat, ez a pályaválasztási program. A szülőföldön való továbbtanulás előbbre vitelének, valamint középiskoláink megtartásának szempontjából a kollégiumi rendszer bővítése és erősítése is elengedhetetlen, de az oktatási intézmények digitális felszerelésének korszerűsítése, valamint a diákok és a pedagógusok digitális írástudásának a fejlesztése is cél. A magyar nyelvű pedagógiai és pszichológiai tanácsadás kiterjesztése ugyancsak a tervek között szerepel, Magyarkanizsán már működik a logopédiai, a pszichológiai és a pedagógiai ellátás.
Milyen elképzelések szerint dolgoznák ki a pályaválasztási programot?
– A pályaválasztást meg kell erősíteni az általános iskolákban. Egyébként azt szoktam mondani, hogy a pályaválasztás már az óvodában kezdődik, hiszen a pedagógusok felfigyelnek a gyerekek sajátos képességeire és adottságaira. A pályaválasztás rendkívül fontos területét a programkészítő az osztályfőnökök lelkiismeretére bízta. Ugyan tíz évvel ezelőtt a minisztérium meghirdette a Németország által finanszírozott, kétéves tematikus projektumot, ám ennek az lett a sorsa, mint a többi hasonlónak: a tevékenység addig tartott, amíg el nem költötték a projektumra szánt pénzt. Ebben az időszakban Szerbia-szerte képeztünk úgynevezett pályaválasztással megbízott mentorokat. Ők az általános iskolák hetedik és nyolcadik osztályos diákjaival foglalkoztak intenzívebben, gyárakat és különböző intézményeket látogattak. A cél az volt, hogy a diákok sikeresen válasszanak középiskolát, vagy gimnáziumot. A program tíz évvel ezelőtt az ország minden általános iskolájába bekerült, ám a pedagógusokra bízták, hogy ezzel ki és hogyan foglalkozik. Értesüléseim szerint bizonyos iskolákban elhalt program – nem jutott rá idő, vagy nem volt olyan pedagógus, aki felvállalta volna. Másrészt vannak olyan iskolák, ahol például a szakszolgálatban dolgozó iskolapedagógus, vagy iskolapszichológus szívügyének tekintette ezt a tevékenységet, így beépítette a diákokkal való rendszeres foglalkozásokba. A pályaválasztást alaposan át kell gondolnunk. Úgy vélem, hogy ha most rátermettek leszünk és ügyesen tervezünk, akkor már az idén szeptembertől bejuthatunk az általános iskolákba. A tervek szerint a nyár folyamán olyan pedagógusokat keresünk fel, akik külön foglalkozhatnak majd a pályaválasztással. Ez mindenféleképpen a diákok javára lesz.
Mekkora ösztönző erővel bírhat a pályaválasztási program a diákok itthon tartásának tekintetében?
– A külföldön való továbbtanulás veszélye ennek ellenére is fennállna. Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy ha adott esetben az általános iskolák ötödik osztályától a nyolcadikig rendszeresen foglalkoznak a gyerekekkel, illetve a téma folyamatosan eljut a szülőkhöz, akik, a diákokkal egyetemben, felismerik, hogy a szakemberek foglalkoznak a diákkal és szívügyüknek tekintik jövőjüket, akkor kialakul a kölcsönös bizalom. A szakember és a szülő, illetve a diák és a pedagógus közötti kölcsönös bizalom pedig meghatározó, hiszen hozzájárul ahhoz, hogy a szülők és a diákok hitelt adjanak a pedagógus a pályaválasztással, illetve a szülőföldön választható oktatási intézményekkel kapcsolatos tanácsainak.
A szerb nyelv ismerete esetenként a továbbtanulás szempontjából is elengedhetetlen, ám később a munkavállalás vonatkozásában mindenféleképpen. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a vajdasági magyar fiatalok szerb nyelvtudása – főként a tömbben – a korábban foganatosított reformintézkedések és a nemzeti tanácsi programok ellenére továbbra sem kielégítő. A gyerekekkel és a serdülőkkel beszélgetvén gyakran olyan érzése van az embernek, hogy nem akarnak megtanulni szerbül, mert „nem szeretik a szerb nyelvet.” Milyen intézkedésekre lenne még szükség?
– Az államnyelvet minden országban illik ismerni és beszélni, hiszen ellenkező esetben nem lehetünk versenyképesek. Mindemellett az államnyelv ismerete nélkül a minket megillető jogokért sem állhatunk ki, jellemző, hogy hajlamosak vagyunk félreállni, hiszen bizonytalanok vagyunk. Magyarkanizsaiként átérzem a tömbmagyarság helyzetét. Az elmúlt 25-30 év káros folyamatainak következtében a magyar gyermekek sajnos nem tanultak meg szerbül, illetve a szerbek nem tanultak meg magyarul. Valamikor ez nem így volt, játszva, barátkozva, sporttevékenységet végezve tanulták meg egymás nyelvét. Ezt tartom egészségesnek és célravezetőnek. Vissza kellene hozni azt a természetes légkört, amelyben a társadalom felismeri, hogy minél több nyelvet ismer az ember, annál értékesebb. Az MNT szerb nyelvi felzárkóztató képzése elsősorban azokat szólítja meg, akik szerb nyelven kezdik majd meg felsőoktatási tanulmányaikat, ám ők azok a diákok, akiknek eleve olyan szintű a szerb nyelvtudása, hogy fel merték vállalni a nem anyanyelvű továbbtanulást. Értékelésem szerint felül kellene vizsgálni, hogy az óvodákban – főként a tömbben – a gyerekeknek miért kínálják fel például csupán az angol nyelv oktatását, míg a szerb nyelv vonatkozásában nem teszik meg ugyanezt. Hiszem, hogy az óvodáskorúak nyelvtudásának fejlesztése, például az MNT segítségével, rendkívül célravezető lenne. Az általános iskolákban a szerb nyelv a tanterv részét képezi, mindazonáltal értékelésem szerint vagy a tankönyveket kellene még alakítani, vagy segédtankönyveket kiadni. Mire a gyerek eljut a középiskoláig, szerb nyelvtudásának olyan szintűnek kellene lennie, mint például angol nyelvtudásának, azaz legalább társalgási szintűnek.
Nyitókép: Varjú Potrebity Tatjana (Molnár Edvárd felvétele)
