2024. április 24., szerda

Máté mást is olvas

Máté írónak készült. Néhány novellája már megjelent. Kettesben élt testvérével. Szüleiket elvesztették. Még régen. Dezső volt a bátyja Máténak, aki mindenben segítette, támogatta. Dezső ügyvéd volt, s igen jól keresett. Máté csak alkalmi munkákat végzett. A középiskolát sem fejezte be. Dezső ezt aggodalomból adódóan bánta. Ő jól keresett.

Máténak mindene volt az írás. De mindig ugyanazokat a könyveket olvasta. Dezsőnek ez feltűnt. Úgy gondolta, valamivel meglepi. Egy nap reggel Máté nekiült írni. Dezső meg ment a könyvesboltba. Máténak csak annyit mondott:

– Mindjárt jövök!

Máté több kéziraton dolgozott. Dezső meg a könyvesboltból vett Fekete Gyulától olyan  regényt, ami nem volt meg a testvérének. Mikor hazaérkezett, először eldugta a könyvet. Máténak valami furcsa volt. De folytatta az írást. Aztán Dezső beállított a szobájába a könyvvel.

– Nézd csak!

Máté megpillantotta Dezső kezében a könyvet.

– Fekete Gyula!

– Igen. Hogy ne mindig ugyanazokat a könyveket olvasd!

És átnyújtotta. Máté meghatódott.

– Na, ne itasd az egereket!

S átkarolták egymást.

– Igazán köszönöm!

– Nincs mit! Egyébként miről szól az új novellád?

– Elmagyarázzam?

– Aha.

– Egy öreg néniről, aki a Bibliát olvasva megkönnyebbül.

– Ez jó. Bárcsak az anyád látna most.

– Igen. Hiányzik nekem anyu. De apu is.

Dezső sóhajtott.

– Majd halottak napján kimegyünk hozzájuk.

– Oké.

– Na, én is bekapcsolom a számítógépemet.

S Máté olvasni kezdte a könyvet. De alighogy pár oldalt olvasott, máris ihlet szállta meg. Nekiült írni. Majd hirtelen kap egy e-mailt, hogy újabb novelláját közlik…

– Dezső!

– Mi az?

– Újabb novellám jelenik meg!

Átszaladt a másik szobából. Megnézte, mit írnak neki…

– Gratulálok.

– Tudod mit?

– Mit?

– Hozok az italboltból egy üveg pezsgőt s megisszuk!

– Ez jó ötlet. A sikerre iszunk…

Majd Máté leszaladt a pezsgőért. Mikor hazaérkezett Dezső éppen a vezetékes telefonon beszélt. Máté addig levetkőzött. Pár perc múlva letette a kagylót.

– Ki volt az?

– A nagybátyám. A felől érdeklődött, hogy vagyunk…

– És mit mondtál?

– Jól, nem?

– Hát persze. Na gyere, itt a pezsgő…

S inni kezdték. Koccintottak.

– A novelládra! – mondta Dezső.

– És a te jogi pályádra! – így Máté.

Együtt ittak, s a nappali hold nevetett rajtuk.  

Nyitókép: N. Silling Mária alkotása